A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

seben még nagy feladataink vannak, s azt sem, hogy még nem alakítottuk ki a nevelésük megfelelő, megnyugtató módszereit és formáit. A pedagógusok jó részének — különösen a régebben végzetteknek — általános műveltsége alacsony és szakmai tudása sem megfelelő. A fiataloknál viszont gyenge a hivatástudat, náluk jelentős hüzódozás tapasztalható a vidéki munkahelyek betöltésénél. A legnagyobb gyengeség az, hogy világnézeti téren ez a tábor még nem egységes; a pedagógusok többsége még az idealizmus világnézeti alapján áll, s ez természetesen akadályozza őket a materialista nevelés megvalósításában. Állami és pártszerveink most komoly gonddal foglalkoznak a pedagógusokkal. Ennek mutatkoznak már a politikai eredményei. A világnézeti fejlődés azonban lassabban halad - bár halad. Megítélésünk szerint ebben szerepet játszik az is, hogy gyakran túlzsúfoljuk a pedagógust előadásokkal, szemináriumokkal és egyéb munkákkal is, s nem hagyunk neki időt arra, hogy megeméssze a tanultakat, s politikai tapasztalatai alapján eljusson a világnézeti következtetések levonásáig. A pedagógusok szakmai és politikai továbbképzésének megfelelő rendszerét a közeljövőben meg kell találni, s ebbe már be kell illeszteni azoknak az ismereteknek az elsajátítását is, amelyek minden pedagógus számára szükségesek ahhoz, hogy a politechnikai és a szakirányú képzést nyújtó iskolában eredményesen tevékenykedjék. Az iskolai reform megvalósításának ütemét meg kell előznie azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a pedagógusképző intézetekben — a felsőfokú tanítóképző intézetekben, a pedagógiai főiskolákon és az egyetemek tanárképző karain — kell bevezetnünk annak érdekében, hogy a pedagógusokat felkészítsük a munkaiskolákban végzendő feladatokra. Jól át kell gondolni, hogy a politechnikai oktatás, valamint a szakmai képzés milyen új feladatokat ró a pedagógusokra, és képessé kell tenni őket azok elvégzésére. Enélkül elképzeléseinket nem tudjuk megvalósítani. Az iskolareform végrehajtása és általában az iskolarendszerünk továbbfejlesztése jelentős beruházásokat igényel. A Művelődésügyi Minisztérium előzetes számításai szerint a III. és a IV ötéves terv időszakában, tehát 1965-75 között a reformtól függetlenül iskolaépítésre 5 milliárd 615 millió forint szükséges. Az iskolareform bevezetésének költségei ugyanabban az időszakban további 1 milliárd 974 millió forintot (csaknem 2 milliárd) igényelnek. Ezek a beruházás-jellegű kiadások előzetes adatai. Látható, hogy komoly erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a népgazdaság előteremtse ezeket a hatalmas összegeket. Az iskolareform jelentősége olyan nagy, hogy annak végrehajtása az egész társadalom ügye. Az a széles körű vita, amelyet a tervezet javasol,

14 nemcsak azt a célt szolgálja, hogy magát a reformot javítsuk vele, hanem azt is, hogy a társadalom figyelmét felhívjuk a kérdés nagy fontosságára, és erőit mozgósítsuk az iskola támogatására. Azt szeretnénk elérni, ha ez a társadalmi támogatás az iskola fő feladatainak megoldására irányulna; nevezetesen az élettel való kapcsolat megszilárdítására és a világnézeti nevelés megjavítására. Az iskola és a társadalom kapcsolatainak alapvető szervévé a szülői munkaközösségeket kell tenni, de munkájukat meg kell javítani, és egységes elvek alapján kell végezni. A Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, a szakszervezeteknek, a Nőtanácsnak, a Hazafias Népfrontnak szintén munkája fontos kérdésének kell tekinteni az iskolareform végrehajtásának támogatását. 566