A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A termelés és az iskola kapcsolata biztosítja az oktatás korszerűségét és elősegíti a korszerű művelődési anyag kialakítását, megadja a biztos iránytűt ahhoz, hogy a tanított anyagból az elavult, a mai élet számára semmitmondó részeket elhagyjuk, s helyettük a tudományok és a technika újabb fejlődését tanítsuk. Az ipar, a mezőgazdaság állandóan fejlődik, és alkalmazza a tudományuk újabb eredményeit. Ha az iskolának megvan ezzel a fejlődéssel a kapcsolata, ez sarkallja az oktató- és nevelőmunkát, megrostálja magát a tananyagot. Ásatag, ósdi képzési anyagot csak abban az iskolában lehet tanítani, amelyik elszakadt az élettől. A fizikai munka és a tanulás összekapcsolása növeli a tanulók aktivitását az elméleti tárgyak tanulmányozásában is, mert közvetlen tapasztalatai intik őt arra, hogy elméleti ismeretek nélkül nincs gyakorlati termelőmunka. Ez megjavítja magát a pedagógiai folyamatot, könnyebbé, eredményesebbé teszi a tanítás munkáját. A reform három alapelve közül a legfontosabb az élet és iskola kapcsolatainak megszilárdítása; ez teszi lehetővé a másik kettő megvalósítását is. Kedves elvtársak! A korszerű műveltségi anyag kialakításában feladataink abban rejlenek, hogy a tanterveket, tananyagokat, tankönyveket felülvizsgáljuk s az elavult anyagrészeket elhagyjuk, s a természet- és társadalomtudományok és technika legújabb fejlődésének eredményeivel egészítsük ki azokat. A kommunista nevelés megvalósítása is követeli — többek között — a tantervek és tankönyvek átdolgozását, tekintettel a világnézeti nevelés igényeire. Ezt a feladatot — bár a javaslat erre nem ad határidőt — határidős feladatnak kell tekinteni, és 4r-5 év alatt végre kell hajtani minden iskolatípusban. Az élet és az iskola kapcsolatainak megerősítését iskoláinkban a következőképpen óhajtjuk megvalósítani, a reformelőirányzatok erre vonatkoznak. Az általános iskolában az élet és az iskola kapcsolatainak megszilárdítását a gyakorlati, műszaki, a politechnikai oktatás bevezetése jelenti. A politechnikai oktatás fogalmát helyesen kell értelmezni. A fogalom tisztázása azért fontos, mert enélkül elsikkad a politechnikai képzés lényege. A politechnikai képzés nem egyszerűen „gyakorlati oktatás", s nem is csak „gyakorlati műszaki oktatás", hanem ezeknél szélesebb fogalom. A politechnikai képzés olyan oktatási és nevelési folyamat, amelynek során a fiatalokban gyakorlati készségeket alakítanak ki a fizikai munka végzésére, és megismertetik őket a termelés tudományos alapjaival s a mai ipar és mezőgazdaság alapvető termelési folyamataival. A politechnikai oktatás további értelme és célja, hogy már az általános iskolában kezdjük el leküzdeni a kapitalista társadalomból reánk maradt szűk munkamegosztási korlátokat, amely éles falat húzott a fizikai és szellemi munka közé. A szocialista, a kommunista társadalom, mint tudjuk, olyan sokoldalúan képzett embert igényel, aki egyformán tájékozott az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra fő ágaiban, és képességei lehetővé teszik számára, hogy szabadon meghatározhassa, a népgazdaság melyik ágában kíván dolgozni. Gyakorlatilag tehát a politechnikai oktatás előkészíti a fiatalokat arra is, hogy képességeiknek megfelelő életpályát válasszanak, megkönnyíti a beilleszkedést az életbe. A politechnikai oktatás bevezetése általános iskoláinkban megkezdődött. Javaslatunk szerint 1965-ig minden iskolában bevezetjük a politechnikai oktatást.

9 Ennek során ügyelni fogunk arra, hogy a modern iparról és a mezőgazdaságról is kapjanak tájékozottságot [sic!] a tanulók. Hogyan lesz a kérdés a középiskolákban? A termelés és tanulás egybekapcsolása a középiskolákban már nem egyszerűen a politechnikai képzést, hanem az 561