A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

sunk fogyatékosságait, s a reformra úgy tekintettek, mint valami csodaszerre, amelyik majd megment bennünket iskoláink szörnyű hibáitól. Egyes, ma meglevő iskolatípusok, pl. a technikumok munkáját a szakminisztériumok eltúlozták, a Művelődésügyi Minisztérium képviselői viszont a tényleges helyzetnél negatívabban ábrázolták. A reform e helytelen felfogása bizonyos tárcasovinizmusból származott, ami sok esetben zavarta, akadályozta a munkát. Ezért szükséges hangsúlyozni, hogy a felszabadulás után kialakult iskolarendszerünk, a hatéves korban kezdődő nyolcosztályos általános iskola, az erre épülő négyosztályos középiskola általában véve eredményesen töltötte be hivatását, és a jövő iskolarendszerének továbbra is alapja marad. Az élet azonban előrehaladt, a szocializmus igényei a népgazdaság és kultúra minden területén megnövekedtek az ifjúság iránt, s a jövőben még tovább növekednek. Ezeket az új igényeket a mai iskolai rendszerrel már nem tudjuk kielégíteni. Az iskola és az élet között lassan kibontakozó ellentmondás van. Ennek a megjelenési formája az a mindnyájunk által ismert tény hogy évről évre nagy gondjaink vannak az általános iskolát végzett, de tovább nem tanuló, valamint a középiskolát végzett, de tovább nem tanuló ifjúság munkába állításával, s az, hogy a felnövekvő nemzedék világnézeti nevelése hiányos. Az iskolában még nem tudjuk lerakni a szakmai képzést, és a fiatalság magatartásának normáivá tenni a marxizmus-leninizmus világnézetének és a kommunista erkölcsnek a szilárd alapjait. Ezt az ellentmondást a reform segítségével fel kell oldani, és az iskolát úgy kell továbbfejleszteni, hogy megfeleljen a szocialista társadalom követelményeinek. Ezt a célt szolgálja az iskolarendszerünk reformja. Én itt nem akarom magát a javaslatot ismertetni, az az elvtársak előtt van.

8 Szükséges azonban kitérni néhány olyan kérdésre, amelyek helyes megoldásától az egész munka függ. A reform lényegét három alapelv következetes megvalósítása és végigvitele jelenti valamennyi iskolatípusban: az élet és az iskola kapcsolatainak megszilárdítása; a korszerű műveltség elsajátítása alapján a tömegek általános és szakmai műveltségének fokozása; és a kommunista nevelés megvalósítása. Ez az a három alapelv. Ezt a három alapelvet egyidejűleg, egyszerre kell a gyakorlatba átültetni; súlyuk, jelentőségük azonban mégsem teljesen egyenlő. Ezen alapelvek közül sorrendbenjelentőségében a legfontosabb az élet és iskola kapcsolatainak megerősítése, a termelés és a tanulás szerves egybekapcsolása. A szocialista társadalom iskolájának alapvető jellemvonása a fizikai munka és a tanulás egysége. Ezért a maga idejében még Marx, és később Lenin szállt síkra. A fizikai munka bevonása az iskolai oktatásba, a termelés és a tanulás kapcsolatának megteremtése lendíti előre az egész oktatási rendszerünk fejlődését és segíti a korszerű műveltség kialakítását, a kommunista nevelés megvalósítását is. A társadalom számára végzett termelőmunka, illetve az abban való részvétel teremti meg a lehetőségeit annak, hogy az iskolai oktató- és nevelőmunka helyes irányban haladjon, csak a termelőmunkával tartott szoros kapcsolat biztosítja az oktató-nevelő munka helyes elvi alapjait. Lenin a Komszomol I. alakuló kongresszusán fejtette ki: ahhoz, hogy a fiatalság kommunistává legyen, nem elegendő a könyvekből megtanulni, hogy mi a kommunizmus, hanem tevékeny részt kell vállalni a tömegek mindennapi harcában a kommunizmusért. A termelés és a tanulás egybekapcsolása megjavítja az ifjúság kommunista nevelését. A munkásosztály, mint aktív, közvetlen nevelési tényező jelentkezik az iskolában. A munkás a pedagógus segítőtársa lesz. 560