A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

szaga, mert amit ő elmondott, azt bárki leírhatta, hazavihette, és foghatott hozzá a legújabb tsz -elnök is azzal, hogy hogy kell megszervezni a 30 mázsás kukoricamozgalmat. A harmadik pedig, amivel foglalkozni szeretnék, az alacsony színvonal kérdése. Képletesen mondom: mi elindítunk egy négyéves telivér lovat a megyétől, mire a tsz-be ér, egy félszemű pókos, kaptás ló

79 jut le. Mert ezeknek az embereknek a kezén higgyék el, elvtársak, a sava-borsa elvész. Én nagyon kiélezem a dolgot azért, hogy jobban megértessem magam. A dolog úgy vetődik fel, hogy ezek az emberek nem alkalmasak? Dehogynem. Ezeknek az embereknek egy része egy jelentős része — egyik járásban többsége, másik járásban kisebb része — alkalmas tsz-elnöknek, tsz-agronómusnak, ahol egy üzemen belül — konkrét 3-5 ezer holdas üzemen belül — a munkát megszervezni alkalmas volna. De hogy ő ezt a sokoldalú, bonyolult, szerteágazó feladatot — az osztályra teherként nehezedő másik 50 vagy 60% alkalmatlan emberrel, aki hozzánemértő — nem tudja megoldani. Ezért én azt javasolnám, elvtársak, hogy vizsgáljuk meg, ha az országos helyzet már megengedi. Még azt is vállalnánk, hogy talán egy megyében próbáljuk meg előzőleg. Az elkövetkező években bekövetkezik minden megyében, én állítom. Ha jó, akkor tapasztalatot szerzünk, ha rosszul sül el, akkor a megyében sül el rosszul - az is jó tapasztalat, hogy nem mindenütt próbáljuk ki. Most felvetődik, hogy nyugtalanságot okoz-e ez más megyében? Közigazgatásban dolgozó emberekkel beszélgettünk; nem mi vetettük fel, ők, hogy nem lehet ezt sokáig csinálni. Ők maguk érzik, hogy egy ilyen 6-8 községü járásban nem lehet ezt a duzzasztást sokáig csinálni, mert ezt az ország gazdasági helyzete sem bírja, bonyolult, ők maguk látják, hogy nem vezet eredményre. Javasolnám elvileg úgy csökkenteni a lépcsők számát, hogy erős megyei irányító apparátust hozunk létre, és különösen az üzemen belüli gazdasági, politikai és szakmai vezetést erősítsük meg. Azt mondanám, elvtársak, hogy ugyanez vonatkozik egy kicsit — el kell gondolkozni, hogy hogyan — a pártapparátusra is. Mert jelenleg — kiszámítottuk —, ha a megyében a függetlenített pártmunkásokat másként osztanánk el, a legfontosabb posztokra, ahol a harc dől el a termelés érdekében, tudnánk állítani függetlenített embert. Ugyanakkor a sok lépcsőt kikapcsolva, valami ésszerűbb elosztással, a pártapparátus felépítésének magasabb színvonalú irányításával — és ott a helyszínen való megerősítésével — kevesebb gyámkodással, a tsz-ekben, üzemekben sokkal nagyobb eredményt tudnánk elérni; kevesebb üresjárattal és kevesebb ideg- és egészségőrlő fölösleges munkával. Elvtársak! Nagyon röviden még két dolgot szeretnék csak érinteni. Az egyik az építkezés. Nem akarok a részletekbe menni, de a felszólaló néhány elvtárshoz csatlakozva én is azt mondom: az állami pénzzel nem lehet játszani, annak a felhasználását nagyon feszesen meg kell szervezni. De ugyanakkor azt mondanám, hogy ne legyen feszesség: merevség. Én Tömpe elvtárssal beszélgettem néhány dologról; kértem, küldjön le valakit, akivel tudnánk beszélni. Hát nem azt mondom, hogy Földművelésügyi Minisztérium csinálta, mert annak egy osztályvezetőjéről volt szó. S lehozott, [sic!] hogy, kérem, Szolnok megyében ennyi pénzt kaptak, ennyi istállót lehet építeni, ilyen típust, a típusszámokat is hozta, 5/b stb. - azt sem tudom pontosan, mit jelent az. Azt mondja, hogy ha valamelyik típusszámot meg akarjátok változtatni, csak a Minisztertanács engedélyével lehet. Én mondtam neki, hogy ezt én nem hiszem el — akármilyen merevség is van —, de ő erősködött. Én változatlanul nem hiszem el, de az biztos, hogy ott, ahol olyan erős szövetkeze492