A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tek vannak, mint a Tiszántúl, a Dunántúl számos területén, nekünk olyan építőbrigádjaink vannak a Zalkában, a Vörös Csillagban, a karcagi szövetkezetekben, amelyik egy imilyen-amolyan ktsz-t úgy rak zsebre, hogy meg se kottyan neki. Azok olyan százas istállót építettek, hogy kimentek a mérnökök és a szájukat tátották. 820 000 forintból! Mert ha ők kapnak egy bizonyos állami pénzt, ugyanakkor műszaki ellenőrzést, felépítik az istállót, és törik a fejüket, hogy olcsóbb legyen. Itt lebontanak egy rossz tanyát, amonnan egy kis anyagot szereznek hozzá. Minőségileg az az istálló megfelel annak, amit a ktsz. 1 millió 600, vagy egy millió 700 ezer Ft-ért felépít. Felelőtlenül nem lehet szabadjára engedni, én is azt mondom. Feszes legyen a terv, de ne merev. Mit lehet ahhoz szólni, hogy fiaztassuk azt a pénzt, hogyha egyetlen ablakáthelyezést úgyszólván nem csinálhatunk. A másik dolog az — én ezt már elmondtam néhány elvtársnak; meg is ígérték, bizonyos segítséget adtak is, de azért úgy érzem, szükséges elmondanom —, hogy különböző megyékben különböző kedvező gazdasági adottságok vannak. Ennek a jó kihasználása nagyrészt a helyi emberek leleményességétől, tapasztaltságától, hozzáértésétől függ. Felvetettük az elvtársaknak, hogy mi például szarvasmarhában nem tudunk gyorsan előbbre menni, de baromfiban elértünk odáig, hogy úgyszólván áttörtük azt a merev ellenállást, ami a nagyüzemi baromfitenyésztéssel szemben volt. 1958-ban Szolnok megyében gyakorlatilag baromfitenyésztés nem volt; se törzsbaromfi, se árubaromfi. Az elmúlt évben 150 ezer db törzsbaromfi lett beállítva a tsz-ekbe, és 500 ezer darabot adtak el árubaromfiként. Összeültek az ősszel, és elhatározták, teljes egyetértésben ők maguk — és megy is a végrehajtása —, hogy ez évben két és félmillió db árubaromfit értékesítenek; és minden hold közös szántóra egy törzsbaromfit, tehát 580-600 ezer törzsbaromfit állítanak be a tsz-ek. Felmértünk minden lehetőséget. A keltető kapacitás Szolnok megyében 1 200 000 volt eddig. Januári kezdés helyett szeptember utolsó napján, a megyei pártértekezlet napján már naposcsibét vittek ki, de így is csak 2 milliót tudunk kikeltetni. Pedig a két és félmillió árubaromfi plusz a fél millió törzsbaromfihoz minimálisan — ha a veszteséget nem vesszük figyelembe — 3 milliót kell kikeltetni. Elvtársak! Mi azt mondjuk, épületre egy fillér nem kell, megoldjuk mi magunk, majd olyan lesz, amilyen, de keltetőgép nélkül nem tudjuk kikeltetni. Nincs időnk ráülni, se a többieknek. Ezt kellene megvizsgálni. Tudjuk, hogy a pénz el van osztva, és szűkösen van, mondják, hogy az év második felében kapunk keltetőgépet Kisújszállásra. A XV kerületben van az a gyár, amelyik csinálja, bennünket patronálnak. Ok azt mondják, ha kapnak hivatalos megrendelést, előre tudják hozni. Véleményem szerint ez a néhány hónapos előrehozása ennek a néhány gépnek a népgazdaságnak 1 millió baromfit fog produkálni. Állítom, hogy emiatt az FM osztályainak egyike sem fog egyensúlyilag felborulni, azért, hogy ennek a néhány gépnek a gyártását előbbre hozzuk. Akkor még ebben az évben tudunk keltetni. Ha azonban az év végén kapjuk, akkor az csak a jövő évben indul be. Ilyen értelemben kérünk mi segítséget. Nem részletezném, de amikor egy megyében a helyi emberek kidolgoznak bizonyos lehetőséget, és úgy alakul, hogy nagyon jó a helyi erőmozgósítás, és a helyi erő mozgósításához viszonyítva az állammal szembeni igény lényegesen kisebb - akkor ha csak egy mód van, keressék a minisztériumi szervek is a megoldás lehetőségét. A mi fejünkkel együtt egy kicsit jobban fájjon az ő fejük is, hogy meglesz az 1 millió plusz baromfi, vagy nem lesz meg. Azért az nem kis dolog, ha 1 millióval — egyetlen megyében — több baromfi lesz. 493