A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A következő dolog szintén az anyagi ösztönzéssel vetődik fel. Fehér elvtárs ismeri, hogy nálunk a nádudvari Vörös Csillag, a földesi Rákóczinál van az a 20%-os prémiumnak mondható rendszer.

74 Most olyan éles vita van afelett, hogy jó ez, vagy nem jó. Mi sem tudunk itt egészen állást foglalni, jó is, meg nem is. Ha azt nézem, hogy [a] tsz eredményessége azóta mit növekedett, akkor jó. Sokkal többet hoz, mint az a 20% előleg, 20%-ot adnak bizonyos cukorrépából, kukoricából, és ez olyan mértékben ösztönzi a családtagok bevonását, a tsz-en belüli versenyt, hogy több mint 20%-kal több évről évre a termelés. Csak azt mondják, hogy elvileg ez részesművelés, és ezzel nem lehet egyetérteni. Azért vetem fel, mert másutt is, gondolom, probléma, jó lenne állást foglalni. Azt mondani, kérem — legalábbis az átmenetiben — eddig, vagy addig ilyesféle dolgot helyes csinálni, jó csinálni, egyet lehet vele érteni, hogy legalább ne vitatkozzunk azon, hogy jó, vagy nem jó. Mert most egyelőre nálunk ez a helyzet, nem tudom, másutt mi? Felvetődik még egy dolog, a felvásárlás dolga, ehhez is csak egy pár szót szeretnék szólni. Ha megnézi az ember, az új helyzetben egész másként néz ki a dolog, mint a régi helyzetben, mert régebben az egyéni parasztokkal a felvásárlást megszervezni nem lehetett. De most már, amikor tsz-községgé válik egy község, lényegében az a helyzet alakul ki, hogy legalábbis államigazgatás vonalán is nagyon jól átfogható a megye a járás és a községek bekapcsolásával. Szükségesnek látszik az egész felvásárlás rendszerét úgy átdolgozni, hogy a mutatók lebonthatók legyenek a községi tanácsok egészére. Ha megnézzük a fő hibát a felvásárlásnál, legalábbis minálunk azt tapasztaljuk, hogy az volt különösen a kukoricánál, de más terményeknél is előfordult, hogy kampányjellege van. Kukoricatörés idején kezdtünk róla beszélni. A parasztoknak ez nem jó, hanem az volna a jó, ha az árutermelési mutatókat lebontjuk járásokra, a járásokét községekre, a járás szakembereinek javaslatát akár tsz-ekre is lebonthatják. De hagyja jóvá a községi tanács ülése. Ott a parasztok vegyék tudomásul, hagyják jóvá, mutassák meg, hogy mit kell annak a községnek ott, abban az esztendőben felvásárolni, hogy a termelést így tudják igazítani, és még az egyénieket is így tudják befolyásolni, különösen a földművesszövetkezetek bekapcsolásával, erre van is lehetőség. Mert akkor nem éri ilyen meglepetésszerűen, van idő tudatosítani, és azt gondolom, sokkal eredményesebb lesz, és véleményem szerint egy új helyzetben jól ki lehet dolgozni. Szeretnék az elvtársaknak még egy esetet elmondani, nem biztos, hogy az elvtársak tudnak róla, nem akarom részletezni. Vasárnap történt nálunk egy nagyon durva dolog, én csak azért említem meg tanulságképpen, mert olyan körülmények között történt, ami nagyon meglepett bennünket. Egyed községünk a tavasszal átszerveződött. Volt ott vita a még kívül maradt és a már beszerveződött parasztok között. Ez előfordult már másutt is. Különösebben nagy súlyt nem helyeztünk rá, és nagyon meg voltunk döbbenve vasárnap, amikor a következő történt: nyolc-tíz parasztot nagyon megvertek. Egy ember, akit le is tartóztattak, az verte tulajdonképpen, csak azt még nem tudjuk, hogy mennyire tudtak róla, de biztos, hogy tudtak a párt- és tanácsszervek is. A pártszervet és a tanácsszervet is felfüggesztettük, a vizsgálat folyik. Én ezt azért mondom el, egyrészt hogy az elvtársak tudjanak róla, másrészt azért, hogy mennyire igaz, amit Kádár elvtárs mondott, hogy a vége felé kezdenek az emberek nekibokrosodni, és a tanulság az, hogy amikor azt gondoljuk, hogy nagyon nagy nyugalom van abban a községben, akkor sem lehet azt politikailag magára hagyni, mert az emberek kezdenek összeveszni és összeverni egymást. Nem hivatalos ember verte meg őket, mert olyan 481