A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ember volt, akit már kizártak a Munkásőrségből durva magatartás miatt, ilyen ember volt. Ezt letartóztatták, de jellemző, hogy ott a tanácsszervek is mennyire rosszul álltak a dologhoz, mert amikor felszólították őket, hogy menjenek a parasz­tokhoz, és kérjenek bocsánatot, és mondják meg, hogy de kérem, ez ennek az embernek a durvasága volt, azt mondták, hogyan képzeljük, a tanács tekintélye, a párt tekintélye, egyszerűen nem értettek vele annyira egyet, hogy pl. a csúcsbizott­sági ülés nem hagyta, hogy a párttitkárt felfüggesszük, persze fel lett függesztve ennek ellenére. Ezt csak azért mondom, hogy mennyire ki tud éleződni ez a vi­szony a régebben belépett és az újonnan belépettek között. Úgy tekintik őket, hogy azok rajtuk ne röhögjenek, megérdemelték. Szóval ezt azért mondom el, mi is levontuk a tanulságot belőle, és nagyon bántott bennünket, hogy ilyesmi történt, mert ezenkívül még egy kisebb durvaság sem volt nálunk. Közbeszólás: Hogy vert meg egy ember tizenötöt? TATÁR KISS elvtárs: Az úgy volt, hogy apródonként [sic!] behívták őket, és előre beküldték őket a kultúrházba egy sötét kamrába, és ott verték össze. Közbeszólás: (Ugyanaz) Tehát akkor nem egy ember csinálta... TATÁR KISS elvtárs: Persze, hogy nem... GOSZTONYI JÁNOS 75 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Az előterjesztett határozati javaslattal és Fehér elvtárs referátumával én egyetértek. Néhány kér­désre szeretnék kitérni a megyei tapasztalatok alapján. Ami a szervezést illeti. A szervezéssel lényegében január elején leálltunk. Jelenleg a megye szántóterületé­nek 76%-a tartozik a szocialista szektorhoz. Nem okozott volna semmi különösebb nehézséget a megye teljes átszervezése. A politikai feltételek erre adva voltak. A megyebizottságra nehezedett egy elég komoly alsó nyomás, hogy menjünk tovább, a megyebizottságon belül is tábora volt ennek a szemléletnek, hogy legalább 4%-ot vagy 5%-ot szervezzünk még be, tehát Vas megye is szövetkezeti megye lehessen. Célszerű és helyes volt ennek ellenállni, annál is inkább, mert így is éppen elég a bajunk és a gondunk, sőt hozzáteszem, ha előre tudtuk volna, hogy ilyen kevés beruházási keretet lehet csak kapni, célsze­rűbb lett volna, akár 10 ezer kh-dal el is maradni. A másik ilyen kérdés a szervezéssel kapcsolatos. Nálunk is előfordult súlyos törvénytelenség. Ennek nemcsak türelmetlenség volt az oka, ebben sajnos meg­nyilvánult helytelen szemlélet is, Rum községben két parasztot vertek meg, mind a kettő tényleg ellenforradalmár volt. Az esetet látta, illetve közvetlen utána tudo­mást szerzett róla vagy 15 elvtárs, egyetlen egy sem jelezte a megyei pártbizottság felé, az volt a nézetük, hogy a fasisztákért nem kár. E tekintetben tehát energiánk­ba került ennek a kérdésnek helyes megmagyarázása, és tekintettel arra, hogy a megyebizottság határozott fellépése bizonyos nem tetszést váltott ki egyes elvtár­sakból, akik a kérdést úgy vetik most fel, jó elvtársakat bántunk, fasiszták miatt. A megszilárdítás kérdését illetően, általában nem rossz a hangulat a tsz-ekben, de rengeteg problémánk van. Ezeket itt elsorolni nem akarom, Fehér elvtárs ezek­ről részletesen szólt. Egyetlen egy kérdést ragadok ki, ez a pártszervezet problémá­ja. Kb. azok a gondjaink, amikről itt Szirmai elvtárs Somogy megyéből beszélt, nincsenek pártszervezeteink néhány faluban, ill. rendkívül gyengék, paraszt párt­tagunk nagyon kevés van. Feltétlenül sokkal több energiát kellene fordítani a falusi pártszervezetek meg­erősítésére. Ezzel szemben meglehetős nehézségünk az a probléma, amelyre köz­482

Next

/
Oldalképek
Tartalom