A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

kozunk. Az apparátus tényleg úgy van ezzel, hogy a megyebizottságok, járási bizottság minden csínját-bínját ismerik ennek a termelésnek, jobban vagy rosszabbul, de a tanács mezőgazdasági osztálya, állítom, nem foglalkozik annyit vele, mint a megyebizottság akármelyik munkatársa. És ezt nem lehet sokáig tűrni. A tanácsnak egy nagy apparátusa van, és ha az nem húzza megfelelően azt a szekeret, akkor nagyon nehéz lesz előremenni. Másik dolog, amit én csak úgy perspektívában vetnék fel a jövőt illetően, hogy miután hozzáfogunk az ősszel újra szervezni, azt gondolom, hogy jó volna nekünk már előre számításba venni, hogy ezeken a szőlős területeken milyen alapvető beruházásokat kell végrehajtani. Most nem a bor mellett beszélek, hanem a csemegeszőlő mellett. Mi évente kb. 1200-1300, jobb termés esetén 1500 vagon csemegeszőlőt adunk. Ezt gondolom, meg kellene a jövőben is termelni. De ehhez, miután már átvisszük ezeket a tsz-községeket, már most jó előre kellene ezen gondolkodni, itt a Földművelésügyi Minisztériumban is, nekünk is, hogy hogyan oldjuk ezt meg. Másik ilyen probléma — nem most mondom, hanem szintén a jövőt illetően — azon is kellene nekünk gondolkodni, hogy ezt az öntözést, a mezőgazdaság belterjessé tételét hogy oldjuk meg jobban. Bejönnek ezek a zöldséges területek, ha olcsóbban akarunk termelni, de többet akarunk termelni, akkor az öntözéses gazdálkodás valamilyen formáját meg kellene találni. Van ez az elég olcsón bevezethető öntözéses forma, úgy gondolom, hogy az illető szakembereknek a megyében is, meg az FM-ben is jobban fel kellene ezeket karolni, és akkor ezeket a feladatokat, amelyek itt előttünk állnak, mi is meg tudjuk oldani. TATÁR KISS LAJOS

72 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Előre szeretném bocsátani, hogy a beszámolóval teljes mértékben egyetértek, nem akarok most itt arról beszélni, hogy mi mindent tettünk eddig a megszilárdítás érdekében, azonban a feladatok nálunk is jelentkeznek, amelyek a beszámolóban érintve lettek, egypár problémát szeretnék felvetni inkább, amelyet most még a hozzászólások után én sem látok világosan. Itt van ez a beruházásban az egyedi tervek alapján készíthető istálló kérdése. Következő a helyzet. Tegnap lenn volt nálunk — nem ebben az ügyben, de tervezési kérdésben még a kongresszus folyományaként — az Építésügyi Minisztériumból Papp elvtárs és Valentiny elvtárs.

73 Felvetettük természetesen a tsz-beruházási problémákat is, és örömmel újságoltuk, ismerve azt az anyagot is, hogy úgy látszik, a 30 millióból is jobban előre tudunk menni, mint gondoltuk, többre számoltunk, kevesebbet kaptunk, újra kellett szorozni, osztani, hogy mit tudunk kihozni. És erre elmondtuk, hogy van nekünk Biharkeresztesen - ott kísérletezték ki, ott felépítettek már 13,14 istállót, nagyon jó, 50 férőhelyes tehénistállót, egy férőhely belekerült összesen 3000 Ft-ba, az FM-nek 100-as 14 000 Ft-ba, az 50-es 17 000 Ft-ba került. Hát ilyen nagy a különbség. 50 esztendeig is — állítom —jó az istálló. És ezzel meg akarjuk oldani, és nagyrészt meg is tudjuk oldani. Azt mondja Papp elvtárs, ebből nemigen lesz valami, mert van egy bizottság — amiben a Fehér elvtárs is benne van —, ez a bizottság elhatározta, hogy márpedig állami eszközből ilyenfajta létesítményeket nem lehet csinálni. A beszámolóban benne van és az előterjesztésben is, hogy minden erővel támogatni kell a típusterveknél olcsóbb tervet, ez lényegesen olcsóbb. Ezt azért vetem fel, mert ha az Építésügyi Minisztérium — lehet, hogy attól fél, hogy ő munka nélkül marad, nem tudom —, mert ő úgy vetette fel, hogy ők mennyi idő alatt fogják megvalósítani az építés oldaláról. És ő elmondta, hogy ők ahhoz készítenek minden építőanyagot, az ÉM a típuster479