A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

előrehaladás ebben, azonban ez közel sem kielégítő. Most próbáltuk elindítani ezt a megyében, és ott, ahol tapogatóztunk, eredménnyel próbáltuk megoldani most, miután beléptek a szövetkezeti tagok. Övék lesz a szövetkezet, oldják meg, hogy egy család hozzon be egy anyakocát, vagy annak az árát. Úgy néz ki, hogy [ha] a szövetkezeti tagok között megfelelő felvilágosító munkát végzünk, akkor ezt meg lehet oldani. Úgy gondolkodunk, hogy a szövetkezeteinknél, amíg ezt népgazdaságilag nem tudjuk intézményesen megoldani, addig az ilyen behozott kocáknak a szaporulatait, amely továbbtenyésztésre alkalmas, azt megtartjuk továbbtenyésztésre, amelyik nem alkalmas, befogjuk hízóba. És így körülbelül mind a két problémán valamit enyhíteni tudunk. A szilárdításnak egynéhány problémáját szeretném én is felvetni. Mi erről most már az üzemi patronázsmozgalom vezetőivel, igazgatóival, párttitkárokkal folytattunk tanácskozást, az elmúlt hetekben összehívtuk a kihelyezett kádereket, agronómusokat, tanácselnököket, tsz-elnököket, s ezekkel is tanácskoztunk, most folynak a megyében a brigádokkal való tanácskozások. Mi úgy döntöttünk, hogy miután a szervezést korábban fejeztük be, csináljunk egy olyan mérleget a megyében, hogy kb. mennyi ember fog nekünk tavasszal munkába állni. Ehhez az kell, hogy a termelőszövetkezetbe Összehívjuk a brigádokat, és a brigádokkal tanácskozzuk meg, hogy kb. mi az az erő, amire támaszkodhatunk. Most ott tartunk, hogy a termelőszövetkezeteink kb. felében ezek a tanácskozások már befejeződtek és nem rossz eredménnyel. Úgyhogy kb. a hónap végére, a jövő hónap elejére szeretnénk kapni a megyéről egy munkaerőmérleget, hogy mi az az erő, amire mi támaszkodni tudunk. Kádár elvtárs beszélt itt a Földművelésügyi Minisztérium egynéhány problémájáról. Fel szeretném ezt helyileg vetni. Egy kicsit nehezen tudunk ezzel a feladattal mi magunk megbirkózni. Előttünk egy kicsit érthetetlen, hogy nem tudjuk ezt a szekeret együtt húzni a megyei tanáccsal, tehát az állami apparátussal. Kicsit úgy tetszik, mintha ez az állami apparátus más szekeret húzna, mint amit mi csinálunk. Olyan feladatokat oldanak meg most, mint központi kérdés, ami nem alapvetően a mezőgazdaság termelési kérdéseire épül. Én nagyon fontos dolognak tartom ezt, és nem is ez ellen akarok tiltakozni, hogy a Minisztertanács Tanácsi Osztálya felülvizsgálta a megyei tanács munkáját Heves megyében. Megállapította a tömegkapcsolatot, a határozatok hozatalát, a VB-ülések színvonalát, a tanácsülések színvonalát, az egymáshoz való viszonyt, de hogy a termelés érdekében ez a tanács mit csinál, arról egy 12 oldalas jelentésben egyetlen szó sem esik. És akkor nagyon nehéz nekünk ennek az egész igazgatási apparátusnak megmagyarázni, hogy ha fentről, az illetékes szerv, akihez tartozik, ezt nemigen magyarázza. A helyzet körülbelül úgy néz ki, hogy ha ezt tényleg abszurdumig akarom élezni, hogy mi, itt megyei titkárok elsősorban, akiknek az volna a feladatunk, hogy politikai munkával segítsük elő, már a kukoricáról, a szarvasmarháról, a sertésről, azt hiszem, öt esetben tanácskozunk itt, teljesen helyesen. A megyei tanácselnököket meg kellene nézni, hány esetben tanácskoztak erről, amikor összehívják őket értekezletre. Sőt, ez aztán úgy ferdül, hogy mi pártmunkásokat leküldünk községbe, hogy menj le oda tanácselnöknek. Tartsd kézben ott azt a községet. Gyenge a pártszervezetünk. Erre a szegény ember most már három hete tanulja, hogy hogy kell összeesketni embereket. Ezen egy kicsit gondolkozni kell, mert el van deformálódva ez, egy kicsit ezen javítani kellene, és a tanácsok a közigazgatási feladatok mellett többet végezzenek ilyen konkrét termelési feladatokat, amivel mi is foglal478