A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

bekerült elsősorban kapások, zöldség és szőlőterületet brigádoknak adjuk ki, a területet figyelembe véve. A területtől függően megállapodunk a szövetkezeti tagokkal, ill. brigádokkal az egy kh-ról lejövő átlagtermésben. Az ezen felül termelt mennyiséget az a brigád vagy az a szövetkezeti tag kapja, 20%-tól 50%-ig — lehetőleg pénzben —, amennyivel többet termeltek ezen a területen. Mi ezt látjuk a leghelyesebbnek. Ti. az a veszély áll fenn, különösen zöldségtermelő vidékeken, ahol divat volt, hogy felesművelésben dolgoztak eddig is a zöldségkertészek, a csányi dinnyések — ezek országot járó emberek voltak —, s a szövetkezetben is mint feleskertészek dolgoztak; ezt az elvet véleményem szerint a szövetkezetekben tovább tartani nem lehet. Ti. az a helyzet adódik elő, hogy ha ezt a felesművelést engedjük, és ezt terményben fizetjük ki, tekintve, hogy a zöldségáru primőráru, aminek az értékesítését gyorsan kell lebonyolítani, hogyha ezt a szövetkezeti tag felében megkapja, félő, hogy a szövetkezetek részére termelt zöldségfélének értékesítése olcsóbb áron kerül forgalomba, mint a szövetkezeti tag saját maga részére termelt zöldségféleség. Ebből a szövetkezetnek kára származna. Mi arra törekszünk, hogy lehetőleg pénzben fizessük ezt a prémiumot, ezt a többlettermelést a szövetkezeti tagok részére. A zöldségtermeléssel azt az elvet követjük, hogy egy kh bruttó termelési értékének 40%-át kapják meg a brigádok vagy szövetkezeti tagok. A szőlőtermelésnél is kb. ezt az elvet követjük, és van a megyének egy sajátossága, hogy rendkívül nagy mennyiségű oltványt termel, van olyan községünk, pl. Nagyréde, ahol hat, hat és fél millió oltványt termelünk, Ez olyan problémával jár, hogy ezek a hajtatóházak a parasztok egyéni tulajdonában vannak. Pillanatnyilag építeni ilyen közös hajtatóházakat nem tudunk. Ezért azt kellett kidolgozni, hogy megállapodjunk egy bizonyos értékben, munkaegységértékben, hogy ezért egy család vállal x mennyiségű oltványt, x munkaegységért, ha ezen felül termel, akkor ezt szintén premizáljuk. Úgy látjuk, hogy ennek megvan a hatása. A termelőszövetkezetekben most folyik a tanácskozás erről, úgy látjuk, hogy a szövetkezeti tagoknak ez imponál. A mi zöldség-tervünk ki van helyezve a termelőszövetkezeteknél, és most folyik a tagokkal ez a tárgyalás, a brigádokkal, kb. kéthetes munka után a terület mintegy 40%-át a termelőszövetkezeti tagok, ill. a brigádok kivették. Minden jel arra mutat, hogy ezt ki is tudjuk helyezni, és a tagok ezt meg fogják normálisan, jól dolgozni. A másik ilyen természetű problémánk, amivel Fehér elvtárs foglalkozott, ez az állatállomány Nekünk is az az elképzelésünk, hogy az állatokat „zöldre" ne hozzuk össze. Volt már tapasztalat, ahol egy-két helyen kísérleteztünk, és ez nem a legszerencsésebb dolog volt. Előnyösebb, hogy ha azt csináljuk, ezeket az állatokat, amíg nem tudjuk összehozni, mint szövetkezeti tulajdont, kint hagyjuk a parasztoknál, de arra törekszünk, hogy egyszerű, olcsó házi építkezésekkel teremtsünk férőhelyeket. Mi tervbe vettük az elmúlt évben, hogy ilyen szerfás építkezésből kb. 37-38 darab istállót építhetünk, megépítettünk helyette 79-80 darabot, és kitűnően áttelelnek benne az állatok, kb. a szövetkezetnek nem többe, mint 50-60 ezer forintjába került és nem egy millió kétszáz, egymillió négyszázezer forintba, addig, amíg a szövetkezet stabilabb épületeket tud építeni, addig ebben az állatok kitűnően telelnek. A sertés, az nálunk is probléma. A termelőszövetkezeti elnökökkel szinte külön tanácskoztunk ebben a kérdésben, van bizonyos ellenállás a sertésszerződések kötésénél. Olyan szövetkezet, amelynek le kellene kötni kb. 800-1000 db sertést, az úgy 300 körül megáll. Most újra elkezdtük az egészet, és van némi 477