A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ben kell dolgozni a politikai és gazdasági eredmények terén, mint a múlt évben, hogy ezeket a parasztembereket a bizalom, a tények alapján győzzük meg. A tények alapján jobban meg tudjuk győzni, és a további előrehaladás érdekében meg tudjuk nyerni. Itt mindjárt megemlítem, hogy a javaslatból egy dologgal én nem értek egyet, s kérem, hogy a KB ezt a kérdést vegye le napirendről, és határozzuk meg, hogy mikor folytassuk tovább a tömeges szervezést. Én indokolom ezt azzal, hogy láttuk a múlt évben és ebben az évben is, hogy ha megindulunk, nagyon nehéz megállni. Az anyagban szó esik erről. Lehet, hogy félreértettem a dolgot, de azért szeretném megmondani az érvemet, mert ez vonatkozik általában. Azt ta­pasztaltuk, hogy ha a mi apparátusunk megindul, a jó politikai feltételek kihaszná­lásra teremt újabbakat, mint ahogy most is vannak, lenne több gépünk, építőanyagunk, műtrágyánk, bátran mehetnénk tovább, időnk is van, nagyon nehéz megállni. Nagyon nehéz megállni, és most már, elvtársak, amikor a túlsúly megvan, és nem is akármilyen túlsúly, mert a paraszti szektor 70%-a kollektivizál­va, 30%-a kint maradt, olyan túlsúlyunk van, hogy a termelésben minden hiba súlyosan érződik, és ezért nagyon meggondolandó, hogy hogy csináljuk tovább. Hogy pl. az őszi vetés előtt azt tudjuk-e mondani, hogy most megálljunk, most vetünk, elvetjük az őszi gabonát, utána folytatjuk tovább. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Egyébként törheti, mert a PB úgyis törni fogja a fejét rajta, hogy hogyan tovább. TÖMPE elvtárs: Szeretném, elvtársak, megmondani talán azt is, nem valami nemzeti büszkeségből, de azért ha itt mérjük egymás között, hogy hol állunk, ezzel az eredménnyel mi az európai szocializmust építő országok között a negyedik helyen állunk. Bulgária, Albánia, Csehszlovákia, Magyarország. Úgy a szocialista szektort illetően, mint a termelőszövetkezeteket. Az NDK-t és Romániát megha­ladtuk. Mondom, nem nemzeti büszkeségről van szó, hanem örülünk elvtársak, hogy az ellenforradalom után hogy álltunk, és hogy állunk most, és ezen az úton tovább haladva, előre fogunk menni. Amit Fehér elvtárs mondott, egypár adattal szeretném kiegészíteni azért, hogy a KB minden egyes tagja, amikor dönt a javaslat felett, érezze súlyát, hogy hol tartunk most, nemcsak a szántóban van 70%, hanem, elvtársak, az állapotban is, most részletesen mondom el a számokat. A gépek teljes egészében a szocialista szektor kezében van[nak], a nagyüzemi épületek mind a szocialista szektor kezé­ben van[nak], szóval a társadalmi viszonyok megváltoztak, a termelési erők döntő­en a szocialista szektorok kezében vannak, kb. 30%-ot tesz ki, ami kívül van, és most úgy kell dolgozni, hogy ennek mi megfeleljünk. A Lőrinczi Hengerműben voltam pártnapon, és ott egy asszony megkérdezte, teljesen jogosan, hogy lehetne abban előremenni, hogy nincs elég burgonya és rossz a burgonya. Hogy, elvtársak, ilyen kérdést ne lehessen feltenni, és ezért tudok erről beszélni, mert tavaly sokkal nehezebb körülmények között azt mondtuk, nem fog visszaesni a termelés, előre­megyünk, ebben az évben a tavalyi eredmények alapján biztosabbak lehetünk ebben. Még a kettős feladat kérdésére rátérnék, engedjék meg, hogy egypár általános következtetést vonjak le — lehet, hogy nem egészen helyes —, de amikor itt a túlsúlyban a napi feladatokon túl, melyek igen fontosak, és jól kell elvégezni, még ezen túlmenő feladatok is vannak ebben az esztendőben, legalábbis úgy, hogy a második ötéves tervben érjünk is el eredményeket. Ilyen, elvtársak, az, amit Kádár elvtárs mondott - hogy a moszkvai értekezleten erről szó volt, most sokkal jobban 471

Next

/
Oldalképek
Tartalom