A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

amit tisztázni kellett, azóta 700 ezer parasztcsalád lépett be a termelőszövetkezetbe az 1 millió 300 ezer közül. Ez, elvtársak, történelmi tény, és boldogok vagyunk, hogy ebben a munkában részt tudunk venni, és ne vegyék félreértésnek, [sic!] nagy az a párt, amely ilyen nehéz viszonyok között ilyen politikát tudott kialakítani, és ilyen győzelemre tudta vezetni népünket. Kádár elvtárs említette, hogy nagy dolog az, ha önmaguktól alakulnak termelőszövetkezetek. Egy táviratot hoztunk el a sok közül; a következőt: Losonczi István a párt és [a községi tanács] végrehajtó bizottsága nevében jelenti, hogy a község a helyi erők bevonásával, minden idegen szerv beavatkozása nélkül a közös gazdálkodás útját választotta, 314 taggal, termelőszövetkezeti községgé alakult. Ez mutatja, elvtársak, a párt politikájának hatását, a bizalmat, amellyel a parasztok viseltetnek a párt és a kormány iránt. Ebben a helyzetben a mi felelősségünk, a KB felelőssége és az állami szervek felelőssége hallatlanul nagy, és én teljes mértékben megértem és egyetértek azzal, ami a moszkvai értekezleten elhangzott kukoricánál [sic!] például, s ez vonatkozik a mezőgazdasági termelés egész területére is, ha 3 év alatt mi nem leszünk a világ első kukoricatermelő államai között, akkor magunkra kell, hogy vessünk. Mert ahol a parasztok így állnak hozzá a kérdéshez, 900 ezer szövetségesünk van jelenleg kerek számban kifejezve a termelőszövetkezeti mozgalomban, aki hajlandó harcolni ezekért a célokért, akkor csak a mi hibánkból, hiányosságainkból, ügyetlenségünkből állhatnak elő bajok és nehézségek. A másik, amit szeretnék megmondani, hogy tavaly — március 6-án — és itt megint nem akarom ismételni Kádár elvtársat, de engedjék meg, hogy azért megmondjam, hogy akkor még nagyon cseppfolyós állapotban volt a múlt évi felfutás. Hanem azért itt a KB úgy határozott, hogy a termelés emelésének objektív feltételei megvannak, és rajtunk múlik, hogy tudjuk-e emelni, vagy pedig nem. És 1959ben azért tudtuk mi a kettős feladatot végrehajtani, mert ilyen nagy lépésekkel haladtunk előre, persze az időjárás is jó volt, és bíztunk abban, hogy ezek aparaszti tömegek, akik önkéntesen választották ezt az utat, elkezdenek dolgozni. És ha mi jobban segítettük volna őket, az ő érdekeiket rendeletekkel, gyakorlati munkánkkal, politikai szervező munkával jobban, megfelelőbben támasztottuk volna alá, akkor nagyobb eredményeket értünk volna el akár mázsában, akár literben mérhető eredményekben is, de különösképpen politikailag. Amit elértünk eredményt, az nem alábecsülendő, merthogy most itt tartunk, és ezt vitathatjuk a Központi Bizottságban, hogy 1959-ben értünk el eredményeket politikai téren és a megszilárdítás alapján, megteremtettük az előfeltételeket a további előrelépéshez. Meg kell még mondani továbbá azt is a belső határozatban és abban is, ami nyilvánosságra kerül, hogy ezek a nagy sikerek ne szédítsenek el, elvtársak, mert ilyen veszély fennáll. Ezt tapasztaltuk. Nem frázisként mondom, konkrétan most arra gondolok, hogy a múlt esztendőben minden sikerünk ellenére is, sok olyan feladatot nem oldottunk meg, mert erőnk nem volt megoldani, amit meg kell oldani most, ha tovább akarunk menni és egypár olyan új jelenséggel találkoztunk, amelyeket nekünk elemezni kell, és a kiutat ebből a bizonyos új jelenség adta nehéz helyzetből meg kell találni. Ehhez talán még az is hozzájárul a számokon túl, hogy hátravan, elvtársak, a kollektivizálható területnek — kiszámítottuk — két és negyedmillió holdja, 500 ezer parasztcsaláddal. Múlt esztendőben minden parasztcsalád többet hozott be, mint ebben az esztendőben, és ami hátravan, most 380 ezer család birtokában van. Tehát nekünk ebben az esztendőben eredményeseb470