A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tömegek számára nagyon jó befektetés az, hogy most a munkásállam a mezőgazdaságra ezt a pénzt rászánja. Mert ezzel teremti meg a következő esztendőkben az életszínvonal jelentékenyebb emelésének a feltételeit és a szilárd alapját. A munkástömegek között nagyon sokat kell ezzel foglalkozni, mert ami nekünk korlát a fejlesztésben, hogy nem lehet tovább menni, ugyanaz már jelentékeny teher a munkásosztály vállán, meg a hátán. Az a pénz nem ide menne, hanem fele ipari beruházásra, fele fogyasztásra, akkor a munkások másképpen tudnának fütyülni, minthogy most ezt ide kell beruházni, és majd ez lassacskán évenként, 5-10 év alatt fog megtérülni a dolgozó tömegek számára. Ezt a gyári agitációt tényleg jól meg kell csinálni. Ha a gyárakban fellépünk akármilyen politikai kérdéssel, akkor nem árt ezzel foglalkozni ott a gyárban, ne tévesszen meg bennünket, hogy ott csak munkások vannak, azokat nem érdekli. Nagyon is érdekli, hogy itt mi történik. Csak épp említeném, hogy ez a szervezés úgy van, hogy van egy feladat, amit nyitva hagytunk, hogy bizonyos fajta — nem országos — szervezés megy tovább. Ez a befejező szerintem eléggé jól meg van mondva, hogy milyen vonalon. De azonkívül ha előrenézünk a perspektívát illetően, megmondom, elvtársak, érdemes ezen elgondolkozni. Hogy hogyan megy a magyar falvak átalakulása a továbbiakban, hogyan fog menni. Érdemes ezen gondolkodni itt a Központi Bizottságban. Mi például úgy gondoltuk, ülésen nem határoztunk, csak beszélgettünk, hogy valamint már kell gondolkozni. Meg kell kísérelni, hogy már az idén nyáron — persze tüzetesen meg kell vizsgálni, előzetesen meg kell tárgyalni stb. —, főleg azokon a területeken, ahol a szántóföldi gabona a fő termék, hogy esetleg az idén nyáron szerveznénk termelőszövetkezeteket. Tehát nem országosan, földrajzilag körülhatárolva és bizonyos meghatározottan a nyáron már azzal, hogy az őszi szántás-vetési munkákat közösen végezzék. Es azután minden valószínűség szerint a jövő évben jön egy új fejlesztési kampány, mint tavaly volt és az idén, és ez már az én egyéni véleményem, én azt hiszem, hogy ez már a harmadik és egyben utolsó ilyen nagy lépése lesz a szervezésnek. Az első volt a tavalyi, a második volt az idei, és kb. ha kibontakozik rendesen és egészségesen, akkor szerintem ez lesz a harmadik. Most is a szántó 20%-a jött hozzá, és van 70, ha ehhez jön 16,17,18, 20, én azt hiszem, hogy ilyesfajta lépés több a jövőben már nem lesz. Ezen gondolkozni kell, polemizálni itt a KB köreiben, s gondolni a perspektívára. Ez miért fontos? Ez jelent nehézségeket is. Ez így meggyorsult az eredetihez képest, mert az összes népgazdasági terveink úgy vannak parcellázva, évről évre, ahogyan a kongresszusi határozat is szól, hogy a legközelebbi években. Ezek a legközelebbi évek, azok olyanok, hogy az bizony 63-64-es évekre voltak betervezve, nagyjából ez az átszervezés befejezése, és a teher megoszlott a 60, 61, 62-es, 63-as évekre és viszont, ha ez előbbre jön vagy másfél évvel, az azokra az évekre bizonyos plusz teher. Úgyhogy ilyen nehézségek is lesznek, ami megint olyan göröngy lesz, amit le kell küzdeni, és ha leküzdjük, akkor gyorsabban fejlődünk. Aztán mozgalmilag, társadalmilag ha sikerül ezt így megcsinálni, és mondjuk egy év múlva hozzávetőleg megállapíthatjuk, hogy sikerült ezt a bizonyos harmadik lépést is megtenni, azután meg már egész másképpen tudunk a termelés kérdésével foglalkozni. Mert akkor ezek a szervezési gondok lekerülnek nagyjából a vállunkról, és talán az majd segíti, hogy ezt az átmeneti népgazdasági problémát egy kicsit jobban meg tudjuk oldani. Mert azért, ha a párt egész erejével és a kormány egész erejével a termelés kérdéseivel tud foglalkozni, ha abbahagyjuk a politikai elemezgetést ilyen értelemben, meg a paraszti lélek ilyen irányú kutatá467