A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hogy frázis lesz a mi számunkra, frázis lesz a tömegek számára, és valami nagyon fontosat lekoptatunk, tönkreteszünk és lejáratunk. Például gondolkozzunk azon, hogy alapfok, felsőfok. Ha csak azt mondom, hogy a tömegek követik a párt helyes politikáját, azt kell írni, hogy a tömegek elfogadták a párt politikáját, de nem kell azt írni, hogy igen helyes, nagyon helyes, meg három éve helyes, ezek nem kellenek. Kifele se kell nekünk túlságosan kiabálni, annyira azért lehetne, hogy a Népszabadság egy cikket írathatna egy ilyen témával kapcsolatban, a párt agrárpolitikájának a győzelme. Több nem kell. És ott még el is fogadják, mert ez a párt hivatalos lapja. De ez a rendszer nagy győzelme, és erre hivatkozni kell. Ami a továbbiakat illeti, meg akarom az elvtársaknak mondani, hogy én felszólaltam a mezőgazdasági értekezleten Moszkvában, összesen tíz percet beszéltem, de abból a fele időt a termelőszövetkezeti mozgalomra szántam. Ti. milyen helyzet volt ott? Már este volt, addigra végig beszéltek a küldöttek, mindenki a termelésről beszélt. Kicsi, meg nagy, meg közepes ország, mindenki a termelésről beszélt, függetlenül attól, hogy hol áll a szocialista átszervezésben. És én felvetettem, hogy mi sajnos nem tudunk csak a termelés kérdéséről beszélni, mert mi a szocialista átalakulás menetében vagyunk, és ennek következtében úgy áll a dolog, hogy maga a KB, a kormány a megyei pártbizottságok, a tanácsok, a szakemberek, a parasztok is energiájuk, erejének nagy része a szocialista átalakulás társadalmi kérdéseivel van lekötve, és a termelés kérdéseivel csak félig-meddig tudnak foglalkozni. Ez egy fontos jellemzője a helyzetünknek. De ennek nagy jelentősége van, hogy ezzel foglalkozunk. Ezt nem lehet elmellőzni, ezeket a társadalmi, politikai, érzelmi stb. kérdéseket, nem lehet elmellőzni. Majd boldog idő lesz, amikor egy ilyen tanácskozás kizárólag a termelésnek szentelhető a mezőgazdaságban, addig kell még egy pár esztendőnek eltelnie. A társadalmi vonatkozásához javasolja a Politikai Bizottság, hogy a munkástömegekkel nagyon sokat kell foglalkozni. Ott én Moszkvában azt mondtam, olyan helyzet van nálunk, ha nekünk elegendő szakemberünk, tsz-elnökünk, tsz-be való párttitkárunk, agronómusunk, meg ami kell még, gépünk, műtrágyánk volna, 2-3 hónap alatt be tudnánk fejezni az ország szocialista átszervezését, a mezőgazdaságban. Én ezt mondtam és teljes felelősséggel és átgondoltan. Azt mondtam az elvtársaknak, hogy képzeljék el a mi helyzetünket, szeretnénk, sok éve törekszik erre a magyar munkásosztály és a párt, olyan helyzetben vagyunk, hogy meg tudnánk ezt tenni, lehetne úgy mondani, hogy a politikai feltétele nagyjában megvan, és kénytelenek vagyunk megállni. Ez a helyzet, mert itt jön a társadalmi és a termelési oldala. Mert ha nem egy bizonyos szinten stabilizálódnak ezek a termelőszövetkezetek, akkor a további fejlődést lerontja, és sok évre elhúzzák az egyébként átmeneti nehézségeket a szövetkezeten belül. Ilyen helyzetben vagyunk. Ennek egyik oka, hogy mit lehet ide fordítani. Már a győri ünnepségen

67 említettem, hogy mentől később jön, annál kevesebb lesz a támogatás, és ez valójában így van, nem lehet évről évre 5 milliárd 200, meg 400 millió forint — ezt csak úgy mondom — értéket adni, nem, a népgazdaság nem bírja el. És amíg el nem kezdenek hatni a szocialista mezőgazdaság pozitív jelentkező eredményei, addig nem lehet ezt fokozni. Olyan buta munkás nincs az országban, aki ne gondolkozna azon, ha azt az 5 milliárdot úgy feliben ideadták volna órabér emelésben — ez megfordul a munkásemberek fejében —, és nekünk ott meg kell védeni ezt az eredményt, és magyarázni kell ennek a horderejét, a jelentőségét a Népköztársaság szempontjából, a társadalmi fejlődés szempontjából, sőt azt is, hogy a munkás466