A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

aki látni nem akar, az mondhatja azt, hogy ez nem a párt politikájának a győzelme a hibák és káros nézetek felett. És erre rá is kell mutatni, hogy az illető emberek, akiknél ilyen nézetek maradványai vannak, megszabaduljanak ezektől a nézetektől, mert ezek maguktól nem halnak ki. És vannak olyan baloldali „nézetű" emberek, akik hirdették az ismert tételeket, hogy nem lehet jómódú középparasztsággal tsz-t csinálni stb., stb., meg egy kis adminisztratív nyomás nélkül nincs. Azok még nem gyógyultak egészen ki, mert azt mondják, jó, jó, de mégis van. Még nem tudni, hogy mi jön ki belőle. És némelyik annyira belelovalja magát a hibás nézetekbe, hogy abban reménykedik, hogy hátha megbuknak ezek a tsz-ek. Azért kell ezeket a nézeteket, legalább a mérföldköveknél évenként egyszer emlegetni. Azt hiszem, hogy ezt megérti mindenki, hogy ez szükséges. A Központi Bizottság érdemének kell mégiscsak betudni azt is, hogy az a múlt év márciusi döntése helyes volt. Ezt a vitát már itten, ebben a teremben is frissítgetem, mert elvtársaim tudják, múlt márciusban a megyei titkár elvtársak közül hány helyeselte, hány nem, nem tudjuk, mert egyetlen egy sem jelentkezett szólásra.

64 Emlékszenek az elvtársak, amikor arról volt szó, hogy abbahagyni a szervezést. Sok még közülük is erősen kételkedett abban, hogy ez helyes. Azt hiszem, ha most megnézik, akkor be kell látniok, hogy az egyetlen és helyes lépés volt az, amit a KB tavaly márciusban csinált. Mert a húrt se feszíthettük túl a parasztsággal, és a durvaságok sajnos mindig a legvégén jönnek, például az ismert esetekben - a legdurvább esetben, amikor arról volt szó, hogy megvertek parasztot, az mindig olyan esetben volt, amikor a faluban két-három paraszt nem lépett be. Akkor vesztik el a türelmüket a szervezők is és akkor bolondulnak meg, és akkor történnek ilyesmik, hogy meg is verik a parasztokat. A márciusi határozat nagyon jó határozat volt, ezt különösen alátámasztja az, ha figyelembe vesszük, hogy a határozat nyomán végrehajtott múlt évi megszilárdítás milyen óriási szerepet játszott az idei fejlesztés kedvező alapjának a megteremtésében. Enélkül ez nem ment volna. Persze itt még sok minden szerepet játszott, amelyeket mi még nem is soroltunk fel a tények között. A kongresszust említettük, valószínű, hogy annak volt jelentékeny hatása, olyan értelemben is, hogy meggyőzött parasztokat, meg olyan értelemben is, hogy azt gondolta a paraszt, hogy mégiscsak be kell lépni. Itt szerepet játszott a Hruscsov amerikai útja

65 is, sok minden, amiről itt most nem beszélünk, de az agitációban ezekkel foglalkozni kell. A Horváth elvtárssal egy kicsit én perlekednék, de csak elvi és nem személyi alapon, a statisztikáról és az egyébről. Októberben és azt követően olyan vélemény alakult ki — már a KB-ban és a PB-ben —, hogy kézben kell a központnak tartani a fejlesztési kampányt. Erre több [oki indított bennünket. Mondtuk, hogy nem mechanikusan - ne itt a központban találjuk ki, hogy egy megyében mennyit kell fejleszteni, de feltétlenül kézben kell tartani. Itt két dologról volt szó tulajdonképpen. Miért kellett ez a konzultáció? Az egyik az, hogy valamilyen megfelelő időpontban meggyőződjünk arról, hogy a megyei vezetők politikai megítélése reális, vagy nem reális. Erre szükség volt. A másik pedig, ami erre kényszerített minket, hogy az egész népgazdaság hátterére is mindig gondoljunk, és ezt itt a központban ismerik pontosan. Emlékszem, hogy az egyik megyetitkár elvtárssal, talán a Molnár elvtárssal,

66 volt egy ilyen diszkuzió, hogy harcolt vagy 20-30 ezer holdért, hogy még lehessen annyival többet beszervezni, és amikor mondták, hogy rendben van, amennyiben Te tudomásul veszed, hogy annak arányában fog csökkenni az egy holdra eső gép stb., stb., akkor valahogyan mindjárt másképpen nézte abban a 464