A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

és nem lehet most dogmákat, sémákat alkalmazni, az életet kell nézni, előre kell menni. A szövetkezetek szempontjából szükséges, hogy az év végén jövedelmező legyen, és meglegyen a népgazdaság szempontjából is szükséges termény. Olyan jelenségek is mutatkoznak, hogy amíg eddig a takarmánytermelés nem volt nagyon érdeke a szövetkezeteknek, most ahogy ez a változás történt, nagyon sok kukorica, pillangós vetés van, és a takarmánybázis is erősödni fog. A megszilárdításnál — sok minden szempont és feladat mellett — ezeket tartottam a legfontosabbaknak elmondani, és még egy dolgot, ami a szervezésnél, azt hiszem, a siker egyik forrása volt. Az, hogy mi hozzásegítettük a parasztot, hogy ő döntsön abban, hogy belép-e a szövetkezetbe, és nem kényszerítettük rá. Ez így volt elvtársak. A szilárdításnál is ugyanezzel kellene élni, hogy ne mi mondjuk meg nekik, hogy mit, hogyan, mikor csináljon, hanem segítsük abban, hogy ő a kellő helyzetet, a saját helyzetét jobban ismerve meg tudja mondani, hogy mikor, hogy mit kell csinálni. Nem szabad a saját óhajainkat az ő gondolkozásuk körével felcserélni. Még két kérdést: az egyik az, hogy Kádár elvtárs említette, hogy felmerült, hogy a decemberi KB-határozat talán nem jó, mert túlhaladta az élet, nem kell még jobban aláhúzni, indokolni, hogy ez nem így van. De szeretnék még egyet mondani, hogy ebben az időben, amikor ilyen gyors fejlődés van, és a megszilárdítás is új feladatokat ró ránk, amikor a régi formákat, sémákat el lehet dobni, a régi módszerek nem válnak be. Csak az a kommunista tud biztosan lábán állni, helyesen, okosan, előrelátóan intézkedni, aki meg van győződve arról, hogy a párt politikája helyes, és hogy a decemberi határozat ténylegesen erre az esztendőre — legalábbis a kongresszusig — megszabta azt az irányvonalat, amelyen haladni kell. Aki ezt nem tudja megérteni, és nem tudja magáévá tenni, az nem tud — akármilyen szinten is van — határozottan és magabiztosan ezekben a fontos kérdésekben dönteni. Végezetül, felmerült, hogy minőségi változás van egyes megyékben, ezért szervezeti változásokat kellene csinálni. Még egy sor más dologra is kellene gondolni, amit a helyzet felvet, mi ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, jórészt ismerjük ezeket, de az a véleményünk, hogy tanulmányozni kell ezeket, és amikor tanulmányozzuk, akkor kell megfelelő javaslatokat és döntést hoznunk. Ne kapkodjunk. Most, elvtársak, a fő feladat a termelőszövetkezeteknél az elért pozícióknak a megszilárdítása, és az utánpótlás megszervezése abból a célból, hogy a megfelelő pillanatban tervszerűen tudjunk tovább előrelépni. KISS DEZSŐ

67 elvtárs: Tisztelt elvtársak! A mai központi bizottsági ülésünk fő tartalma a XXI. kongresszus nagyon gazdag tapasztalatainak a mi viszonyainkra való alkalmazása. És azt hiszem, hogy ezen belül az a fő dolog, hogy a szocializmus építését meggyorsítsuk. Én tulajdonképpen erről a tényről beszélni nem akarok, mert Magyarországon megvannak a gyorsabb előrehaladás feltételei, ezt bizonyítani túlhaladott álláspont. És ugyanakkor az is mindenki előtt világos, hogy a párt két és fél esztendő alatti helyes politikája, a KB következetessége e politika végrehajtásában — ha az alsóbb pártszervezetek, gazdasági és állami szervek követtek is el hibát — a jellemző mégis az, hogy a KB a párt fő vonaláért komolyan harcolt. Egyben azt is mindjárt meg kell mondani, hogy ma a munkások előtt, a szocializmust illetően, a békét illetően, van perspektíva. És úgy is teszik fel a kérdést, a megnyilatkozásaik olyanok, hogy igenis szocializmust akarunk, részt kérünk ennek az építésében, és nagyon-nagyon gondosan ügyelnek arra, hogy valahogy ne kövessünk el ebben komolyabb, kirívóbb hibát. Amire nekünk választ 40