A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

az előkészítő munkát, mert ez az öt vagy hat hét olyan előny, hogy ha ezt jól felhasználjuk, akkor le lehet küzdeni azt a bizonyos negatív indulást, ami az őszi vetések nem nagyon jó állapotából adódnak. Mert ez a munka nemcsak a búzára vonatkozik, hanem sok mindenre, a növénytermesztés egyéb ágazatára, az állattenyésztésre stb. Végül a közleménytervezetnél azt ajánlanám, amennyire lehetséges, egy kicsit agitatívabbá tegyük. Először is itt vannak ilyen borzalmas bekezdések, némelyiket négyfelé is szét lehet bontani, egy kicsit emészthetőbb legyen az olvasó számára. Ezeket a számunkra fontos momentumokat megfelelően kiemelni és végül likvidálni belőle ezeket a törtszámokat. A tömegeknek nem kellenek ezek a 60,5, meg 8, meg 9 tized, meg nem tudom én, amikor arról beszélünk, hogy a parasztok beléptek ennyi hold földdel, ez nem egy leltári beszámoló. Nem kell nekünk azt mondani, hogy 782 414, hanem mondjunk kerek számot: pl. 850 ezer. Ugyanezt a holdnál, mi most nem a telekkönyvi beírást végezzük. Ki kell emelni — véleményem szerint — nagy horderejű kérdésként, mint a szocializmusnak egy újabb győzelmét, az egész fejlesztési kampányt. Erről szeretnék még valamit mondani. Az idei fejlesztési munka eredményét, egyetértve azokkal a kritikai megállapításokkal, amelyek egy kicsit lerontják, a fejlődés egészségesnek nevezhető, és lehet mondani, hogy a munkás-paraszt szövetség komoly megerősödésével fog együttjárni. Egy évvel ezelőtt, amikor vitatkoztunk márciusban, beszéltünk arról, hogy milyen bonyolult dolog ez a munkás-paraszt szövetség erősödése, hogy amikor egy adott helyen fellépünk egyéni parasztok tömegénél, hogy csináljuk meg a szövetkezetet, az átmenetileg gyengíti a munkás-paraszt szövetséget, mert azon a platformon szilárdult meg 57-58-ban, hogy egyénileg gazdálkodtak. A rendszerrel, a kormánnyal, az árakkal meg vannak elégedve, csak hagyjuk őket békén a termelőszövetkezettel. És mikor kezdjük ezt az „isten békéjét megbontani", akkor átmenetileg ez a viszony romlik. Ez egy dialektika, mikor majd megnyugszik a tsz-ben, akkor erősödik. De most nem is vált ez ennyire külön, most azt hiszem, lehet mondani, hogy a szövetkezetbe belépett parasztok, a tavalyiak egy kicsit megszilárdultak, hogy az elhatározásuk helyes volt, és az idén belépteknél ez kisebb mértékben jelentkezett. A most belépett parasztok tömegeinél lehet mondani, hogy a fele meggyőződésből és a saját akaratából —ami nagy szó — lépett be. Ezek a falvak, amelyekről itt beszélünk, az nem egy lebecsülhető dolog, hogy nem kevés falu — érdemes is volna összeszedegetni, hogy mennyi ilyen van — a szó szoros értelemben megszervezte saját tsz-ét. Ez óriási dolog. A másik fele meg egy olyan beletörődött alapon, de már nem olyan elkeseredetten, mint amelyek tavaly, beletörődtek. Azok is azt mondják, hogy hát meg kell csinálni, a foga alatt nem csikorog a homok annyira. Ez nagyon jó és fontos, és ezért azt hiszem, lehet mondani, hogy a munkás-paraszt szövetséget most már nagymértékben erősíti ez az idei tsz-fejlesztési kampány Ugyan emiatt van nagy fontossága annak, hogy a történt visszásságokat rendbe kell szedni kivétel nélkül. Itt mindenki beszélt erről, ebben teljes egység van, hogy rendbe kell szedni. Ilyen kicsiny mennyiségben volt, hogy rendbeszedhető, és külön-külön rendbe kell szedni. Egyébként itt megjegyzem, hogy gondolkozik az ember, lehetséges termelőszövetkezetet úgy fejleszteni, hogy semmi hiba ne legyen? Én azt hiszem, hogy nem lehet. Volt ilyen statisztikai vita a Fehér meg a Horváth elvtársak között, ezt nagyrészt érinteni akarom, de azt hiszem, hogy termelőszövetkezeti mozgalmat nem lehet patikamérlegen csinálni. Ezen mi már 1958 decemberében vitatkoztunk, hogy hiába határoznánk el, hogy 462