A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Még egy problémát: azt hiszem, hogy az agitációban nem élünk eléggé azzal a lehetőséggel, hogy a régi termelőszövetkezetek erőfeszítéseit és munkájának eredményeit megfelelően felhasználnánk annak érdekében, hogy ezekkel adjunk választ azokra a problémákra, amelyek ma az új, gyenge termelőszövetkezetekben jelentkeznek. A termelőszövetkezeti parasztokat is a perspektíva, a jövő érdeke, hogy mi lesz velem egyénileg, milyen jövedelem lesz, ki lehet-e lábalni ebből a nehézségből, amelyben ma vagyunk, és ha mi a régi termelőszövetkezetek, erős termelőszövetkezetek útját és munkáját ebben a kérdésben felhasználjuk, akkor szerintem ez megnyugtatólag hat egy kicsit, segít az új termelőszövetkezetek gondolkodásának kitágítását, hogy nálunk is megoldható, ha egyszer más termelőszövetkezetben megoldották. Elvtársak, én az egész mondanivalómat arra alapoztam, nagyon fontos kérdés, hogy a termelőszövetkezetekben megbízzunk, megbízzunk a termelőszövetkezeti parasztokban, és bátrabban kapcsoljuk be a termelőszövetkezet előtt álló gazdasági, termelési és egyéb feladatok megoldásába. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Kedves elvtársak! Én egyetértek a beterjesztett határozati javaslattal, a közleménytervezettel, Fehér elvtárs referátumával. A közleménytervezettel kapcsolatban volna egypár megjegyzésem. Én is azon a véleményen vagyok, nagyon fontos, hogy egy bekezdést, vagy két-három mondatot szenteljünk a még egyénileg dolgozó parasztoknak. Mégpedig valami olyasfajta módon, hogy bátorítsuk őket, de ne nagyon. Ez nem a legkönnyebb forma. Azt hiszem, a helyes az lenne, hogy arra utaljunk, ami itt már szóba is került, hogy a termeléshez szükséges segítséget megadni, ezt az állani feladatának tekintjük, és az értékesítés biztonsága, szerződéses termeltetés és a többi. De ez okvetlenül szükséges részben politikai szempontból, részben pedig népgazdasági szempontból. Ugyanis most a fejlődésnek valami olyasmi szakaszához érkeztünk, amikor nemcsak azzal kell számolni, hogy az egyéni paraszt a gazdaságba nem ruház be — mert hiszen ez már a múlt évi fejlesztési kampány után kb. beállott —, hanem most már számolni kell azzal is, hogy a termelése is csökkenni fog, ha megfelelő bátorítást nem adunk. Ezért nagyon fontos, hogy a nyilvános közleménybe is valami értelmes módon apelláljunk hozzájuk, és még fontosabb, hogy a mindennapi munka menetében el ne felejtsük, ahol ilyen egyénileg dolgozó parasztemberekkel van dolgunk, az ő problémáikkal is foglalkozni. A közleménytervezetben véleményem szerint helyes volna egy olyan momentumot hangsúlyozni, ami adva van. Mégpedig azt, hogy ez a tömeges szervezési kampány az idén kb. öt-hat héttel korábban fejeződik be, mint tavaly Ez egyrészt egy nagyon nagy lehetőség a tavaszi munkákra való jobb felkészülésre, és erre utalni kellene, másrészről pedig valamilyen óvatos formában, de utalni kellene arra is, hogy egy ilyen tervszerűbb, lendületesebb munkafelkészülésre annál is inkább szükség lenne, mert az őszi vetések állapota nem a legjobbnak nevezhető. Valamit, ami reális, hogy az őszi vetések e hó nélküli fagy miatt, valamit szenvedtek. De nem ilyen vészharangszerűen, de ami az igazság, és amit mindenki tud, és amin azért bizonyos mértékig lehet segíteni. Ez az 5-6 hetes nyereség nagyon nagy horderejű, mert azokon kívül, amit említettek az elvtársak, vegyék figyelembe, hogy tavaly ez alatt az idő alatt a tömeges szervezés folyt. Pártszervezetek, tanácsszervezetek, szakemberek és a parasztok maguk a tsz-szervezéssel voltak elfoglalva, hogy belépjenek-e vagy ne lépjenek be, és ezt az öt-hat hetet fel lehet felhasználni. Nagyon igazuk van az elvtársaknak, hogy a szervezett megindítást kell most gyorsítani, a megalakulást, a vezetőség-választást, munkamegtervezést, 461