A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A kettős feladatról szeretnék egypár szót mondani. Erről szó esett a Központi Bizottság ülésén, és akkor abban maradtunk, hogy viszonylag könnyű volt a kettős feladatot egy időben végrehajtani eddig, de az igen lassú volt. Törekedni kell arra, hogy most is, amikor gyorsabb lesz az ütem, maradéktalanul végrehajtsuk. Hogy ítéljük meg mi a helyzetet? Ugy, elvtársak, hogy a kettős feladat elemei a következők: az egyénileg dolgozó parasztság magatartásáról beszélni kell, tehát ha nem dolgozna azért, mert fél, hogy be fogják szervezni a szövetkezetbe, feltételezhető, hajói politizálunk, az egyéni parasztság ugyanannyit takarít be, mint múlt évben, illetve az időjárástól függően elvégzi a munkát, és takarít be. És a szövetkezetekről: új szövetkezetek vannak, itt, elvtársak, minden lehetőségünk megvan arra — nem túlzóm el a dolgot, és nem mondok frázist —, hogy a termelőszövetkezeteknek a múlt évi szintjét tartsuk. Ez, Révész elvtárs, kevés, vagy nem kevés, a termelőszövetkezetek múlt évi területe megduplázódott. RÉVÉSZ GÉZA

65 elvtárs: Ez olyan területen jelentkezik, ahol alacsonyabb volt. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Ez magasabb volt az egyéninél. TÖMPE ISTVÁN elvtárs: Végiggondoltuk, elvtársak

66 — tavaly átlag 2 q-val magasabb volt a búza [sic!] —, hogy magunk elé milyen célokat tűzzünk, mondani lehet, hogy legyen több, de ez nem reális, és ezért is nagyon sokat kell harcolni, hogy azt a szintet tartsuk meg. Itt azonban vannak bizonyos problémák, amelyekkel találkozunk és meg kellene oldani, mivel átmeneti visszaesésre lehet számítani azoknál a cikkeknél és termékeknél, amelyeket a paraszt a maga viszonyai között termelt meg, pl.: a bab. A babra mindenki haragszik, sokat esznek nálunk, és a bab exportcikk. A babot a paraszttól vettük, és a paraszt a kukorica közt termelte. A nagyüzemi gazdálkodásnál köztes nincs, mert a gép nem tud dolgozni, tehát van ilyen probléma is. Igaz, hogy időben tettünk intézkedést, és 2000 hold bab fővetést csináltunk, de ez kísérlet, ilyen még nem volt. A másik ilyen dolog a korai burgonya, a korai cukorborsó, általában a zöldség, szóval van egy pár ilyen dolog, amit a paraszt a maga viszonyai között jól megtermelt, de a szocialista nagyüzem erre még nem volt képes. Aztán ismert az elvtársak előtt, hogy most dolgoztuk ki a zöldségtermelésnek a kérdését, most visszük a Gazdasági Bizottság elé, s ennek a többségét az egyénileg dolgozó parasztok adták, és a szocialista szektor nagyon le volt maradva, nem volt kifizetődő a számára. De persze nem törvényszerű, elvtársak, hogy cukorborsóban vagy másban lemaradjunk, a megoldás útja a következő: nekünk ki kell tűzni célul, hogy a termelőszövetkezetek termelése érje el a múlt évi szintet, és amit nem lehet megtermelni a közösben, azt a háztájiban kell megtermelni, és ne féljen senki attól, hogy a háztáji átmenetileg erős lesz, mert amennyire erősödik a közös, úgy fog gyengülni a háztáji. Nekünk ebben az esztendőben is szükségünk van azokra a cikkekre, amelyeket múlt évben adott a népgazdaság. Azonkívül mondok valamit Apró elvtársnak és Fock elvtársnak: azok a munkások, akik felajánlották a 200 silót, meg a többi gépeket, lehet, hogy már meg is mondták, hogy ezért mi bőséges, és olcsó élelmiszert akarunk. Nem frázis ez, amiket mondok, de a munkások adnak a mezőgazdaságnak, a mezőgazdaság adjon a munkásoknak, s a vezetőktől függ, hogy hogy szervezik meg a munkát, mennyire rugalmasan oldják meg ezeket a kérdéseket. Hogy megnyugtassam az elvtársakat a háztájival kapcsolatban: minálunk a múlt esztendőben pl. a tsz-tag jövedelmének 1/3-a a háztájiból származott, 2/3-a a közösből, de Németországban 50% a háztájiból származik és 50% a közösből. És nincs belőle semmi baj. Úgyhogy nem szabad 39