A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

junk meg vele abban, hogy ő igenis tavasszal jön nekünk munkára, és igenis kapálni fog, és kiveszi a munkából a részét. Ez egy hatalmas segítség lenne a munkában már ebben az évben a további előrehaladás szempontjából. Ebben a másfél hónapban szerintem a döntő súlyt arra kellene helyezni, egyéb más feltétel mellett, hogy a családtagok beszervezése megtörténjen a munkák elvégzése érdekében, mert ellenkező esetben nagyon nagy problémák állhatnak elő. A következő kérdés, amit szeretnék felvetni, és ami elősegíti ezt a munkát, az az, hogy tavaly annak, hogy a még meglévő munkakapacitást sem tudtuk jól kihasználni, az is oka volt, hogy elég sok tsz-ben nem volt még munkaszervezet. A tagságot elég sok megyében dobszóval hívták össze a munka indulásakor, így nem lehet dolgozni, nagyüzemet megfelelő munkaszervezettség nélkül nem lehet elképzelni. A nagyüzemre ez a jellemző. Világos, hogy ki kell alakítani megfelelő munkaszervezetet, munkabrigádokat, munkacsoportokat és az egyéni terület felosztását is, amit elég sokat hangsúlyozunk, az másként nem valósulhat meg, csak a munkabrigád és a munkacsapat keretén belül, mert ha én szétbontom egyéni területre a munkacsapat egységemet, és nem fogom egységbe, egy brigádszervezetbe, akkor az olyan munkáknál, amikor nem arról van szó, amit kiosztottam nekik, akkor nem fognak jönni dolgozni. Ezt szintén meg kell csinálni most a munka indulása előtt, mert különben szintén komoly problémák lehetnek. Hogy ez így van, azt bizonyítja az is, hogy a mi felméréseink szerint azokon a helyeken volt sok gazos kukorica, azokon a helyeken volt alacsony a jövedelem, kevés az árutermelés, ahol nem volt munkaszervezet, ahol úgy szedték össze alkalmilag az embereket munkára. Legtöbb része nem is ment munkára, nem is ment dolgozni. Szeretnék röviden beszélni, elvtársak, az anyagi érdekeltség elvéről is, az utóbbi időben elég sok elhangzik ezzel kapcsolatban. Elvtársak, én szintén azt mondom, vallom is, és magam is csináltam, hogy a termelőszövetkezeti munkadíjazás szempontjából azok a formák, amik a tagokat mindjobban érdekeltté teszik a munka minőségében és a hozamokban, a progresszív munkaegység

45 formájának hatékonyabb alkalmazása abból a szempontból fontos, hogy előbbre viszi a termelést, és a tagot érdekeltebbé teszi a munka végzésében és a munka eredményében. Ez így van, elvtársak, de ugyanakkor szeretném azt is megmondani, hogy ezt nem szabad eltúlozni. Az utóbbi időben, amikor az anyagi érdekeltségről van szó, azt viszik és azt reklámozzák, látni kell a következőt: a tsz-ben az anyagi érdekeltség foka vagy az elosztásnak a színvonala nem lehet magasabb, mint a termelőszövetkezet termelésének színvonala. Hiába propagálunk mi mondjuk fix díjazást ott, ahol most kezdenek, üzemileg nem kialakult, termelési biztonsága nincsen, annak a tagnak a jövedelme, akárhogy is vesszük, az év végén fog jelentkezni, attól függően, hogy mi marad akkor, amikor a kiadást teljesítjük. Csak olyan termelőszövetkezetben lehet más formát alkalmazni, ahol megvan annak a gazdasági alapja. Tehát úgy fogalmaznám meg, hogy az anyagi érdekeltség elvi érvényesítésében a különböző munkateljesítmény díjazási módszerek vagy elvek alkalmazása kétségtelen, hogy visszahat magára a termelésre is, azt előreviszi. Ugyanakkor ez az elosztási rendszer nem lehet magasabb típusú vagy színvonalú, mint az üzem gazdasági színvonala, termelése vagy termelékenysége, mert különben belevisszük a tsz-eket egy káoszba, amely csalódást okoz a tsz-tagokban, és el fognak keseredni a különböző újabb keresettől, [sic!] Ennyit az anyagi érdekeltségről, és nagyon meg kell fontolni a következőt, hogy adott elvtársi módszert [sic!] vagy rendszert alkalmazni nem lehet csak attól 444