A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

gyenge, és ezek száma néhány megyében nagyon magas. Különösen Somogyban, Veszprémben, azokon a helyeken, ahol a legnagyobb volt tavaly a fejlődés. Az ősszel kezdtek [sic!], és ez évben is az a helyzet, elvtársak, hogy tekintve a beruházási problémákat, amelyek jelentkeztek, az nem teljesen oldja meg azt a problémát, ami jelentkezett a termelés és elsősorban az állattenyésztés szempontjából. De mégis azt mondom, hogyha mi helyesen fogjuk meg lent a beruházási és egyéb keretek birtokában a munkát, akkor nagymértékben tudunk előrejutni. Milyen problémákat látok én ezzel kapcsolatban elvtársak? Az első az, hogy ne változzon, ne csökkenjen, hanem növekedjen az adott községben a község termelése és árutermelése. Szerintem, amit itt elmondott a Fehér elvtárs, azok a problémák még nem teljesen oldják meg ezt [sic!], és ezért szeretnék egynéhányra kitérni még. Szerintem ebből a szempontból a legdöntőbb az, elvtársak, hogy az adott községben lehetőleg ne változzon a vetésterv szerkezete, tehát ne csökkenjen az intenzív kultúrák aránya, mert ha ez csökkenni fog, és az egy holdra eső hozamérték lecsökken, világos, hogy minden ágban csökkenni fog az egész község termelési értéke, csökkenni fog az állattenyésztés, és csökkenni fog az ottani tagok jövedelme is. Sajnos, e téren az a tapasztalatunk, hogy hivatkozva a tavalyi problémákra, a nem elégséges munkaerő és egyéb más, a munkafegyelemből is adódtak ezek, hogy igenis ezek a kultúrák elég sok helyen csökkennek. Csökken a kukorica vetésterület aránya is, általában 2-3%-kal a tavalyihoz képest, az új kukoricánál is, és sok egyéb intenzív kultúrák, mint pl. a paradicsom aránya is. Szerintem, ha mi ezt megoldjuk, hogy ne csökkenjen, hanem növekedjen az intenzív kultúrák aránya, és emellett mi meg is növeljük a kukoricát és minden más növényt, akkor igenis megoldható, elvtársak, az, hogy az adott községben és országosan is növekedni fog a mezőgazdaság termelése és árutermelése is a tervben meghatározott mértékben. És ennek most van itt az ideje a tervkészítésnél, mert ha ezt most nem javítjuk ki, belemegyünk a tavaszi munkába, és utána már nem lehet kijavítani ezt a hibát egyes községekben. A másik ilyen probléma, amit szeretnék felvetni, az az, hogy tavaly, elvtársak — ahogyan helyesen mondta Fehér elvtárs — nem kapáltunk meg 40 ezer hold kukoricát, és egyéb mást se kapáltunk meg, ennek egyik döntő oka az volt, hogy a családtagokat nem vontuk be. Elvtársak, a másik probléma, hogy ne csökkenjen egy községben, hanem nőjön a termelési érték és árutermelés, az az, hogy legalább annyi élőmunkát fektessenek be, amennyit tavaly befektettek. Tudniillik, ha a gépesítés színvonalát nem tudom növelni, nem tudok beruházni, nem tudok befektetni, holt munkát végzek, [sic!] akkor világos, hogyha én annyit akarok termelni, mint tavaly, vagy többet, akkor növelnem kell az élőmunka ráfordítást abban a községben, különben nem megy És mi a helyzet a gyakorlatban? Az élőmunka, elvtársak, mivel a családtagok nem mennek be a tsz-be, az élőmunka csökken a községben, és csökkenni fog a termelés, azért mert hiába vetünk el x növényt, hogyha azt nem műveljük meg, a hozamok csökkennek. Végeztek fölméréseket egyes helyeken, elvtársak, ahol már átszervezték a községeket, úgy néz ki, hogy a szükséges agrotechnikának elég sok községben csak mintegy 20%-át adjuk annak, mint amennyi szükséges volna ahhoz, hogy az a növény normálisan növekedjen és adjon termést. Ez az út szintén nem járható, és ezért nagyon fontos a családtagok bevonása. Van még másfél hónapunk a tavaszi munka megkezdéséig, leállunk most a szervezéssel, a termelőszövetkezetek szervezésével, de ne álljunk le a családtagok szervezésével. Azzal ne álljunk le. Ha nem is lép be tagnak, de állapod443