A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ném felhívni a figyelmet arra, hogy a jószágokat olyan ütemben hozzák be a közösbe, ahogyan a férőhelyek megépülnek. Meg kell mondani nyíltan, hogy számos helyen ismét kísért a tavalyi egyes vidékeken tapasztalható jelszó, hogy a szarvasmarha „zöldre" való behozását

42 erőltetik, férőhely hiányában is. Az ilyen meggondolatlan intézkedés amellett, hogy kárt okoz a népgazdaságnak, mert a jószág leromlását eredményezi: egyben le is járatja a szövetkezés ügyét, s emiatt politikailag káros. Mivel a gyakorlati végrehajtásban számos helyen ebben a kérdésben véleményeltérés van közöttünk, szeretném, ha a megyetitkár elvtársak kifejtenék álláspontjukat és elképzeléseiket a jószágok közösbe hozásának ütemére nézve. 3. Továbbá szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy milyen sorrendben hozzuk a közösbe a jószágállományt. Szarvasmarha-tenyésztő vidékeken természetesen a szarvasmarha közösbe hozása áll az első helyen. A tavalyinál azonban sokkal nagyobb gondot kell fordítani az ilyen vidéken is a közös sertésállomány megteremtésére. A sertésaktív megyékben pedig a közös sertésállomány megteremtése megelőzi a szarvasmarhát is, és ez kerül az első helyre. Az idén kétmillió darab sertést kell felvásárolnunk a termelőszövetkezetektől, háztáji gazdaságoktól, egyéni gazdaságoktól, 300 ezerrel többet, mint tavaly Ez igen nagy feladat. Elég sok tsz-ben uralkodik sajnos az a felfogás, hogy tsz-ben „nem kifizetődő a sertéshizlalás". Ez ellen szívós harcot kell folytatni, mert ez az állítás egyáltalán nem igaz. Továbbá, sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a kocaállomány alakulására. Tavaly ugyanis 115 ezer darabbal csökkent az országban a kocaállomány. Az idén egyedül Békés megyében az egyéni és háztáji gazdaságban 3500 darab anyakocát szerződtek le hizlalásra, az előző évekhez képest ez nagyon nagy szám. Mindez komoly veszélyt jelent, különösen veszélyes a jövő évi sertéshúsellátás szempontjából. Éppen ezért az új és tavaly alakult tsz-ékben igen nagy erőt kell kifejteni a sertésfiaztatók gyors megépítésére és a szükséges kocaállomány beállítására. A régi tsz-ekben 100 kh szántóra 3-4, sőt 5, az újabbakban pedig legalább 2 anyakocát kellene beállítani. 4. Mint előbb említettem, a szűkös anyagi erők miatt számolni kell azzal, hogy a szükséges férőhelyeknek csak egy részét tudjuk felépíteni az idén, s következésképp a hízó sertés, anyakoca, szarvasmarha egy része átmenetileg, amíg elegendő közös férőhelyet tudunk építeni — egy-két évig — sok helyen a háztájiban marad. A háztáji gazdaságból viszont a családi szükségletet meghaladó hízott sertést, növendékmarhát feltétlenül meg kell kapnia a népgazdaságnak. Ezért olyan kormányintézkedés készül, hogy a háztáji jószágállománynak erre a részére az állam a termelőszövetkezet útján kössön szerződést olyan formán, hogy a szükséges abrakot erre a célra a közgyűlés által meghatározott áron a tsz biztosítsa, a hízott sertés ára legyen a tagé, a termelőszövetkezet viszont kg-ként 1-1,5 forint lebonyolítási díjat kapjon, amit közös alapba kell helyezni, s azt kizárólag sertésférőhely építésére szabad felhasználni.

43 Azért szóltam erről az átmeneti konstrukcióról részletesebben, mert számos helyen, a párt- és államapparátusban is, a Központi Bizottság októberi határozata ellenére, a háztáji gazdaságot még mindig elég ellenségesen nézik, holott a szövetkezeti gazdálkodás szerves része, kiegészítője. Küzdeni kell az ilyen nézetek felszámolásáért. És hasonló konstrukciót tartunk helyesnek a tsz süldőbázisának, anyakoca-állományának gyors ütemű biztosítására is a háztáji gazdaságokból. Kérem ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban is a jelenlévő elvtársak fejték ki álláspontjukat: egyetértenek-e a feladatnak ilyen formájú megoldásával? 441