A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

szeretnék a 3 q műtrágyát holdanként megkapni - kukoricát adni viszont ne. S ez a felfogás támogatást kap a párt- és államapparátus egy részébe erősen beivódott olyasféle felfogásból, hogy a „tsz-ektől ne vegyünk el kukoricát". Kérdezem én, hogy amikor a termelőszövetkezetek, szerencsére, túlsúlyra kerültek, honnan várjuk és vegyük a kukoricát: a tsz-ektől vagy importáljunk? Mert a még meglévő egyéni gazdaságoktól nem hinném, hogy az ősszel majd könnyebben vásárolhatunk kukoricát, mint tavaly, amikor — mint tudjuk 7 az erős tartalékolás miatt szinte semmit sem tudtunk vásárolni tőlük. Ki kell jelentenem, hogy deviza kukorica-importra egy fillér sincs! Ha lenne is fölös devizánk, azért elsősorban műtrágyát hoznánk be. A szükséges kukoricát tehát idehaza kell felvásárolnunk, és elsősorban most már a termelőszövetkezetektől! Kérem a megyetitkár elvtársakat, mondják el ezzel kapcsolatban, mi az elképzelésük: hogyan kívánják ezt a hétezer vagon kukoricát szerződéses úton lekötni. S elárulom, hogy ezen felül kell az éves tervbe beállított 12 ezer vagon kukorica felvásárlását biztosítani, helyesebben, amellett kell a szóban forgó 12 ezer vagon kukoricát a tsz-ektől megkapni. Elérkeztem beszámolóm legnehezebb kérdéséhez: a termelőszövetkezeti építkezési beruházások kérdéséhez. Az előterjesztett határozati javaslatból is kiderül, hogy az új tsz-eknek országos átlagban kh-ként mintegy 300 forint építkezési beruházás jut, szemben a tavalyi 640 forinttal, tehát annak még a fele sem. Ez az új termelőszövetkezetek legeslegszűkösebb „kistafírozására" is alig elegendő. A népgazdaság teherbíró képessége miatt viszont ennél többre nincs lehetőségünk. Ezt nyíltan meg kell mondanunk ezen az ülésen. Azt kérjük a megyetitkár elvtársaktól, hogy ezt gondolják nyugodtan végig, vonják le az ebből eredő összes következtetéseket, s aszerint cselekedjenek a gyakorlatban. 1. A legelső következtetés az legyen, hogy okosan gazdálkodjunk ezzel a kevés pénzzel! A kevés pénzből több állati férőhelyet teremteni csak úgy lehet, ha a tsz-ek a helyi lehetőségek maximális felhasználásával a behozott jószágok egy részét átalakított középparaszti istállókba, pajtákba, nagyobb tanyákba helyezik el. Továbbá, ha a típusterveknél olcsóbb épületeket nagy számban építenek, és ha a növendékmarha, anyakoca, süldő, birka, baromfi részére tömegesen építenek egyszerű kivitelezésű, szerfás ólakat, istállókat.

41 A termelőszövetkezetek az idén az új tehénférőhelyek mintegy felét különféle egyedi tervek vagy a típustervek egyszerűsített formájában építik fel. Azon kellene gondolkozni, hogy az építőipari vállalatok és erdőgazdaságok hogyan tudnának kellő műszaki felügyeletet és segítséget adni a tsz-eknek a kivitelezésben. A meglévő és új tsz-ek egyébként egyszerűbb, házi kivitelezésű építkezést mintegy félmilliárd forint értékben akarnak végezni az idei esztendőben. Ez többszöröse a tavalyinak. Ez az előrehaladás nagyon biztató a jövőre nézve, mert hisz a tsz-ek megszilárdításának, a férőhelyek építésének, a közös állatállomány gyorsabb megteremtésének a kulcskérdése a saját erőből történő egyszerű építkezés lehető legnagyobb mérvű kiszélesítése. Ez természetesen ugyanakkor igen nagy felelősséget és kötelességet is ró a megyei és járási vezetésre! 2. A második következtetés: mint mondottam, országos átlagban holdanként mintegy 300 forint építkezési beruházás jut az új termelőszövetkezetekre. Ez azt jelenti, hogy országos átlagban az elméletileg behozható tehénállomány mintegy 40%-ára tudunk csak az idén férőhelyet építeni. A többit tsz-vagyonként átmenetileg egy-két évig még a háztáji gazdaságban kell tartani. Ezzel kapcsolatban szeret440