A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

az országos nyugdíjalapba befizetni. Ez a megterhelés nem nagy, és kibírható. Viszont nagyjában-egészében, emberséges módon megoldja az idős, csökkent munkaképességű parasztok gondját, s a földjáradék és háztáji gazdasággal együtt elfogadható körülményeket teremt számukra a termelőszövetkezetekben életük alkonyán. Emellett az ilyen idős tagok, amennyire egészségük megengedi, könynyebb munkán még bizonyos számú munkaegységet is teljesíthetnek. Javaslom, hogy az öregek kérdéséről egy megfelelően megírt fejezet kerüljön be a Központi Bizottság határozatának szövegébe is, úgyszintén a nyilvánosságra kerülő közleménybe.

37 Az agitációban pedig e nagyjelentőségű, a parasztság soraiban várhatóan nagy visszhangot kiváltó jó intézkedést magyarázzuk meg alaposan a tsz-ben és tsz-en kívül egyaránt. Tisztelt Központi Bizottság! Szeretnék a továbbiakban röviden szólni az ún. kettős feladat időszerű fő tennivalóiról. Közismert pártunknak az a célkitűzése, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom előrehaladásával együtt kell járni a mezőgazdasági árutermelés fejlődésének. Ez meg is valósítható. A múlt évi tapasztalat is ezt igazolja, amikor az ismert nagyarányú szövetkezeti mozgás mellett is a mezőgazdasági össztermelés 5-7%-kal, a felvásárlás pedig 7,3%-kal haladta meg az előző évit. A felvásárlási tervet — a kenyérgabona, kukorica és bor terén mutatkozó nagy lemaradás ellenére is — 99,6%-ban, tehát globálisan teljesítettük. Hozzá kell tennem azt is, hogy tavaly az időjárás is kedvezett a mezőgazdaságnak. Az idén a mezőgazdasági össztermelést 4,9%-kal, kereken 5%-kal, a felvásárlást pedig 8,9%-kal, tehát kereken 9%-kal kell növelni. Fejlődésünkben az új vonás az, hogy a felvásárlásra kerülő árumennyiség zömét első ízben a túlsúlyra került szocialista szektor, tehát az állami gazdaságok és a megnövekedett termelőszövetkezetek, háztáji gazdaságaik és az egyéni parasztgazdaságok együttesen már az első esztendőben több árut termelnek, és több árut adnak el az országnak, mint az átszervezés előtti időkben. Gazdaságszervező munkánkban minden eszközzel ezért kell harcolnunk, ezen kell munkálkodnunk! A felvásárlásban tehát a fő bázist az idén és ezentúl most már a termelőszövetkezetek jelentik számunkra (a termelőszövetkezeteknél természetesen mindig hozzá kell számítani a háztáji gazdaságot is). Most az a fontos, hogy ennek végiggondoljuk az összes konzekvenciáit, és a feladatok sikeres megoldása érdekében megtegyük a szükséges intézkedéseket. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk egy percig sem arról, hogy az ország szántóterületének jelentős részén, egyharmadán még mindig egyénileg dolgozó parasztok gazdálkodnak, s az országnak továbbra is nagy szüksége van az ő terményükre. Éppen ezért fontos, hogy megőrizzék termelési kedvüket, amelynek feltételeit felvásárlási rendszerünk elsősorban a megfelelő árpolitika útján ezentúl is biztosítja. Szükséges, hogy változatlanul ápoljuk velük a szövetségesi, baráti jó viszonyt, s érezzék, hogy támogatjuk termelésüket. Ennek kifejezést kell adnunk hozandó határozatunkban és a nyilvánosságra kerülő közleményben is.

38 Hogyan oldhatják meg a meglévő és új termelőszövetkezetek az előttük álló idei termelési és árutermelési feladatokat? Szükséges mindenekelőtt a munkafegyelem megszilárdítása. Ennek érdekében többek között a tavalyról ismert, káros „nyolcórázás" elterjedésének megakadályozása. Továbbá a családtagok bevonása a közös munkába. Ennek két nagyon fontos feltétele van; részben a rendszeres havi előleg fizetése a ledolgozott munka438