A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Az egész tanácskozáson, ami ennek célja volt, az álláspont egyeztetése, az megvan, egyébként megmondhatom, hogy közelharc és birkózás nélkül, mert eleve már ismeretes kérdésekről volt szó, és az álláspontunk is közös. Annak ellenére nem ártott még bizonyos kérdéseit tisztázni ennek a politikának, szóba került az, hogy további kezdeményezésekre kell törekedni, hogy a mi oldalunkon maradjon a kezdeményezés továbbra is, szükség esetén konzultációkat kell tartani, és végül fontossággal bír az is, hogy ebben az időpontban demonstráltuk az egységet. Mert a legközelebbi tárgyalásokon pl. kormányfői vagy más tárgyalásokon a SZU képviselője nemcsak a SZU nevében, hanem az egész Varsói Szerződés nevében fog fellépni. Szóba került egyébként ilyen kérdés is: mi történik, ha a nyugatiak felvetik a népi demokratikus országok kérdését meg hasonlót, és itt is az eddigi álláspont mellett maradtunk, hogy a népi demokratikus országok kérdését illetően nem tárgyalunk a nyugatiakkal, nem rájuk tartozó kérdés, ez olyan kérdés, ami az illető ország népeire tartozik. Minden más kérdésben a normalizálásra, a békés viszony kialakítására kell törekedni. Megemlítem azt, hogy amikor küldöttségünket külön fogadta Hruscsov elvtárs, kifejezésre juttatta a saját véleményét és úgy általában az Elnökségének véleményét, hogy nagy örömükre szolgál a magyarországi fejlődés. A kongresszushoz viszonyítva új momentumként meg tudtunk említeni néhány számot a gazdasági év befejezéséről, a tsz-mozgalom állásáról, és ezek sorában megemlítettünk még néhány olyan dolgot, ami van, és nem túl kellemes, hogy pl. a kukorica-felvásárlás nem nagyon sikerült a múlt esztendőben, őszinte helyzetképet adtunk, a fő vonásaival megvannak elégedve a szovjet elvtársak, ők azt mondják, nagy eredménynek szolgál, hogy Magyarországon olyan helyzet van, amilyen van. Az ő megítélésük szerint a döntő természetesen a párt és a tömegek egyetértése, ez a legfontosabb, ez mindennél fontosabb, és ha ez megvan, és erősödni fog, újabb eredmények fognak születni. Nekik az a véleményük — ismerik a viszonyokat —, h°gy jelenleg Magyarországon olyan kérdés nincs, ami a rendszer erejét, befolyását fenyegetné vagy veszélyeztetné. Ez a szovjet elvtársak véleménye, ez természetes, hogy a mi számunkra biztatás és bátorítás, hogy az eddigi úton próbáljunk tovább haladni. Azt mondta Hruscsov e[lvtárs], hogy a tsz-fejlesztést is örvendetesnek tartja és tartotta. Szóba kerültek különböző pozitív kérdések, problémák, amelyek a fejlődés jelen szakaszában adva vannak, ezt itt nem részletezem, mert a napirend második pontjában erről lesz szó. Az a meggyőződésük, hogy ha ilyen irányban dolgoznak a magyar kommunisták tovább, és a tömegekkel a viszonyunkat javítani tudjuk, akkor az ereje és a nemzetközi tekintélye is nagymértékben fog tovább növekedni. Bejelentem a Központi Bizottságnak, hogy ott tartózkodásunk idején a lengyel elvtársak konkrét időpontra tettek javaslatot párt- és kormányküldöttségünk lengyelországi látogatására. Ok március közepére javasolják. A mi véleményünk, hogy ez az út hasznos és fontos út lesz, és a két nép közt és a két párt között a viszonyt feltétlenül javítani fogjuk. Végül engedjék meg, hogy megemlítsek még egynéhány kérdést, ami nem egészen a tanácskozásokból folyt, de fontos és érdekes. Ezek olyan gondolatok, amelyek az SZKP KB-nak fogadásán merültek fel, ahol hangulat alakult ki [sic!] vagy kerekedett - ott mind a két tanácskozás résztvevői ott voltak, meg szovjet elvtársak is ott voltak, általában olyan érzése volt mindenkinek, hogy a tanácsko427