A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

zás hasznos volt, és a hangulat meglehetősen emelkedett volt. Ne értsék félre, nem a szesz következtében, mert az mértéktartó volt a fogadáson, nagyon jó baráti hangulat volt, és igen sok tószt hangzott el. Hruscsov elvtárs, házigazdái kötelessége szerint két-három köszöntőt mondott: a megnyitásnál, a befejezésnél és közben, amikor felköszöntötte Gomulka elvtársat, akinek egy-két nap múlva lett volna a születésnapja. Olyasmi helyzet alakult ki, hogy elkezdtek felköszöntőket mondani egyes pártok képviselői, még olyan is volt, hogy papírra gépelt beszédet rántott elő, és végül kialakult ott egy olyan helyzet, hogy minden párt képviselőijeinek beszélnie kellett, ez elég hosszú körmenet volt, mert a megfigyelők

16 is beszéltek. Nagyon hasznos és értékes volt különösen a Hruscsov e[lvtárs] felszólalása a fogadás bezárásakor, és ezért szükséges egy-két gondolatot megemlíteni, mely nem haszontalan. Természetesen ahány tószt elhangzott, kivétel nélkül köszöntötte Hruscsov elvtársat, különböző fogalmazásokban, különböző tónusokban, elég nagy árnyalatok voltak, de köszöntötték Hruscsov elvtársat. Én magam is beszéltem, és ajánlottam, hogy igyunk a szovjet kommunisták és Hruscsov elvtárs egészségére. Mások más formában fejezték ki ugyanezt. Hruscsov elvtár meglehetős határozottsággal helytelenítette az ő személyének a feldicsérését. Nincs semmi különösebb baj ez idő szerint, mert náluk is kollektív vezetés van, semmi különleges tünet, vagy valami nincsen, de valahogy a külső látszat megint kezd olyan lenni, hogy őhozzá akármelyik szovjet polgár odamehet, és mondhatja: „Hát Te Hruscsov, hogy megbíráltad Sztálint a személyi kultuszért, hát mi az ördög van megint körülötted?" Igen tiltakozott, és visszautasította, megmondta kerek perec, ha ilyesminek csak az íze is jelentkezni fog, ő egyedül azért a felelősséget nem vállalja, azért azok is felelősek, akik őt így dicsérik. Ezzel összefüggésben szóba került a személyi kultusz, ami volt, ami károkat okozott. Hruscsov elvtárs hosszasan és igen komolyan beszélt a SZU vezető szerepéről. Tudniillik ott, ugyanezek a pohárköszöntők, vagy azoknak legalábbis nagy része, nem mindegyik, igen nyomatékosan és erőteljesen hangsúlyozta a SZU vezető szerepét, és Hruscsov elvtárs ezzel szemben fellépett, és nagyon mélyen vetette fel ezt a kérdést, ezen kell és érdemes gondolkozni. Emlékeztetett arra, amikor összeült a 12 párt, majd a 67 párt,

17 és való igaz, hogy az SZKP KB-ja hetekkel előbb az összes testvérpárthoz fordult, és azt ajánlotta, hogy a nyilatkozatban ezt a kifejezést, hogy a Szovjetunió a táborunk vezető ereje, ne használjuk. Ez történelmi igazság, és még ott az ülésen annak idején mindenféle vita volt, és mindenki, legelsőként a Kínai KP képviselője igen határozottan amellett foglalt állást, hogy legyen, kivéve a lengyel elvtársakat a 12 párt közt, akkor más vélemény volt, más formulát ajánlottak, hogy a legrégibb és legerősebb szocialista ország, valami ilyesmi, amit ma is használnak. De az összes többi, mi is amellett voltunk, hogy legyen benn. Én persze most már nem tudom megítélni, hogy kinek volt igaza, nekik vagy nekünk, valahogy úgy tűnik, hogy nagyobb áttekintéssel rendelkeznek az SZKP KB-ja, mint mi rendelkeztünk, bár olyan érzése is van az embernek, hogy akkor talán nem is volt ez olyan nagy baj, demonstrált, hogy a tábor tömörült, és éppen abban a kérdésben, ami harci kérdés volt akkor, abban az időben. Hruscsov elvtárs tényleg erre hivatkozott, és ő azt mondta, hogy véleménye szerint nekik akkor igazuk volt, és hogy mi nem jártunk el helyesen mindnyájan, akik felléptünk az ő álláspontjukkal szemben, és felvettük a szövegbe, hogy a szocialista tábor vezető ereje a SZU. Ez nem volt helyes. És azt mondotta, hogy ők nem akarnak és nem is 428