A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

lehet, de nem azon a határon túl, hogy az ország kenyérgabona-szükségletét mi magunk meg ne termeljük. Nagyon sok szó esett a takarmánygabona-termesztésről, pontosabban a kukorica-termesztésről. A kukorica-termesztésnek a fő kérdését, azlf hiszem, minden KB-tag ismeri. Erről már annyiszor esett szó. Ehhez egy valamit fűznék. Hruscsov elvtársék és az SZKP amellett rendületlenül kitartanak, hogy a silókukorica termesztése a legkifizetődőbb. És ezt minden tudományos vizsgálattal igazolják, mert való igaz az, hogy a csövet eresztett silókukorica összevágva és vegyelemezve lényegesen több takarmányértéket ad egy holdról, mint a legjobban sikerült szemes kukorica. Ez valóban így van. Ennek ellenére is mondották, hogy ők nem a szemes kukorica termesztése ellen vannak, hanem azért harcolnak, hogy ahol csak lehetséges, ott a silókukoricát termeljék, mert ez minden adott földterületen több takarmányegységet ad, mint a szemes kukorica. Azután ott felléptek meggyőző módon és bebizonyítottan, helyesen, hogy ha szemest, ha silót termelnek, akkor ezt a négyzetes vetést kell a lehető legnagyobb gyorsasággal terjeszteni, mert ez szintén egy adott földterületről a legtöbb hozamot nyújt. Ezzel kapcsolatban megemlítem a következőt — és be is fejezem ezt a kukorica dolgot —, és ezzel be is fejezem ezt a kukorica-termesztést. A Liszenko azt mondta — amikor itt járt nálunk —, hogy ha Magyarország három év múlva a kukorica-termesztésben nem lesz a világ első országa, akkor önmagára vessen, mert Magyarországnak minden szükséges adottsága megvan ahhoz, hogy ez így legyen. A klímája jó, a szakemberek jók, a parasztok értenek a kukoricához, nagy tapasztalatok vannak, az eddigi eredmények is ilyen irányban hatnak és biztatóak, és ismeretes, hogy a hibrid vetőmagunk 40% volt már legutóbb, és a silókukorica-termesztés is elég szépen fejlődött, holott két esztendővel ezelőtt Magyarországon még sem egyik, sem másik nem volt. Ami Liszenkót illeti, ezt nem tréfából mondta, és annak az a meggyőződése, hogy Magyarországnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy három év múlva a világszínvonalon a legelső helyen legyen a kukorica-termelésben. És ha ez nem így lesz, akkor mi saját magunkra vessünk. Azt hiszem, hogy ez az ítélet nem egyedülálló, mert Magyarország már valamikor, a régi világban is a kukorica-termesztésben a világszínvonalon, a hozamot tekintve hol a harmadik, hol a második helyen volt az Egyesült Államok mögött, nincs semmi ok arra, hogy a Magyar Népköztársaság idején ne így legyen. Végül, az egyes kultúrák között szó esett a zöldség-, gyümölcstermesztésről, és ezeket összevetve a bor-, vodka- stb. szesztermelésről. A szovjet elvtársak kifejtették a véleményüket, hogy — ismételten — a szocialista tábor valamennyi országában nagymértékben lehet és kell fejleszteni a zöldség- és gyümölcstermesztést. Minden országban kivétel nélkül, mert ez egyrészt hozzájárul a lakosság életkörülményeinek jobb megteremtéséhez, megfelel a nép egészségi követelményének, hogy az emberek táplálkozása ilyen irányban tolódik el, hogy a tényleges helyzet jelenleg a szocialista táborban nem jó a lakosság zöldség- és gyümölcsellátását illetően. Ezt minden országban kell és lehet fejleszteni. Egyébként megmondta, hogy ők fejlesztik is gőzerővel, és megmondta, hogy ők úgy mennek itt előre, hogy egyik-másik emberük azt mondja, hogy mi lesz itt három esztendő múlva a zöldség és gyümölcs terén, mert annyit fognak termelni. És akkor Hruscsov elvtárs azt mondta, hogy közben ők felfedezték a raktározásnak egy olyan módját, ahol a raktárépítés semmiféle beruházást nem kíván, ti. le kell szállítani az árakat, és 421