A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

akkor azt mondja Hruscsovnak, hogy maga Hruscsov elvtárs a parasztokat ismeri, de a textilipar kiváló dolgozóit nem ismeri, mert mindig a parasztokkal foglalkozik, meg a kukoricával. Azt mondja Hruscsov, hogy így van. Nem álltam le vele vitatkozni, mert nem tudtam, mit mondjak neki - mondta Hruscsov elvtárs. Aztán azt kérdezte a nő: tudja, mit mondanak nálunk a gyárban? Hruscsov: nem tudom én, honnan tudjam? Azt mondja: azt beszélik nálunk a gyárban, hogy ha maga tíz évvel előbb vette volna át a hatalmat — úgy látszik, ott is vannak ilyen fogalmak —, akkor előbb lett volna kenyér, meg hús, meg vaj, és talán már lakás is lenne mindenkinek elegendő. Erre Hruscsov azt mondta neki, lehet, hogy így lett volna, lehet, hogy nem, erről már hiába beszélgetünk. De, mint mondja, gondolkozott, előbb szemrehányást tesz neki ez a nő, hogy a parasztokkal többet foglalkozik, és aztán a nő gondolkozik, és megérti, hogy ezt kell csinálni. Mert ez volt a feladat, ami az általános fejlődést az adott időszakban előreviszi. Egyébként ezt bizonyítékul felhozta arra is, hogy még öntudatos emberek is — mert azért ez az asszony nem akárki volt — az egész tevékenységét az SZKP-nak, meg a szovjet kormánynak, meg Hruscsovnak ezen keresztül ítélik meg. Döntő dolognak tartják, hogy most több a hús, több a vaj, meg több a kenyér, és több a lakás. Tehát a mezőgazdasággal rendkívül sokat kell foglalkozni. Nem azért mondom ezeket, hogy mi kopírozzuk, de a gondolat maga teljesen világos, és a biztatás is világos számunkra. Másik ok, ami miatt a mezőgazdasággal intenzíven és rendszeresen kell foglalkozni, az az, hogy a mezőgazdaságban az adott körülmények miatt óriási tartalékok vannak a nép számára. Hiszen onnan lehet és kell hozni a javaknak azt a hihetetlen tömegét, ennivalót, a ruházkodáshoz szükséges nyersanyagot, ipari nyersanyagot stb., ami a jelenlegi időszakban az egész népgazdaságot és az egész nép életszínvonalát magasabbra emeli. Tehát itt van a fejlődés hatalmas lehetősége, azonkívül, ha ezt nem oldjuk meg, lehetetlen az általános előrehaladást megvalósítani. Ha a mezőgazdaság lehetőségeit nem használjuk ki, akkor nem lehet az egész fejlődésben sem előremenni. Végül a nagy célokhoz vezető utak és módok között szerepelt, nem utolsó helyen, az együttműködés adta lehetőségek jobb kihasználása a szocialista országok között. Erről nagyon sok szó esett ott, hogy mindenféle munka folyik minden országban külön-külön, lényegében azonos kérdésekkel vesződnek az emberek, eredmények is születnek, amit ha összehoznánk valamilyen úton-módon, akkor az általános fejlődés meggyorsulna minden országban külön-külön. Erre egyébként jellemző, ami itt Liszenko látogatása kapcsán történt, és ez részben magyarázza is, hogy Liszenko miért van úgy elragadtatva a magyar mezőgazdaságtól. Liszenko már több esztendeje foglalkozik szarvasmarha-keresztezéssel, meghatározott céllal - nem akarom itt elmondani, hogy miről van szó, mert én sem sokat értek belőle őszintén szólva, mit jelent az, hogy a nagytestű marha kis borjút szül, és sok tejet ad nagy zsírtartalommal. Ezt nagyjából értem, de hogy a kis borjú mire jó, azt nem nagyon értettem, de ez a tény. O évek óta foglalkozik vele, el is jutott meghatározott eredményekhez, mondtam én neki, hogy ezt nem értem, hiszen az apa is akkor boldog, ha hat kilós a gyereke, és nem akkor, amikor másfél kg-os. O azt mondja, hogy az a jó, ha kicsi a borjú. 0 évek óta foglalkozik ezzel, és elméleti tételből indul ki; kísérleteinek eredményei ezt bizonyították. De számára mint tudós számára hihetetlen fontosságú az, hogy eljön látogatóba Magyarországra, és itt felfedezi, itt évek óta ugyanaz a kísérletezés folyik, és ugyanaz az eredmény jön ki belőle. Ez annyi, mintha ellenőrizné kísérletét, és tudjuk, hogy ez egy tudós számára mit 419