A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

30-33%-kal szemben. Azt akarom kihozni, hogy ebben a megyében már megvannak a nagyüzemi keretek. Előnyben vannak a többi megyével, és éppen, mert ez az előnye megvan Győr megyének is, és még néhány más megyének is, ahol előbbre vannak: éppen a nagyüzemi keretek megléte miatt jobban bírják a megterhelést, és alkalmasak arra, hogy hasonlóképpen többet produkáljanak azokkal a megyékkel szemben, ahol az előbbrelépés ezután fog csak bekövetkezni. Ez az egyik lehetőség. A másik, a közös állattenyésztés kialakításának elősegítése minden eszközzel. így az egyszerű építkezések gyorsütemű kiterjesztésével éppen az egyszerű, olcsó, szerfás istállóépítés elterjesztésével a sertés-fronton egy éven belül nagyjában meg is tudjuk oldani ezt a feladatot. Azt kell megérteni, hogy a nagyüzemi állattenyésztés megteremtése folyamatos s szívós, módszeres munkával és erőfeszítésekkel meg lehet ezt oldani, anélkül, hogy kiásnánk a homályból a „növénytermelő szövetkezetekre" vonatkozó korábbi elgondolást. Ehhez hozzáteszem még egyszer, hogy ugyanakkor, amikor minden erővel segítjük a közös állattenyésztés kialakítását, ugyanakkor óvakodjunk a türelmetlenségtől, és ne hozzanak olyan határozatokat, mint ez az idén néhány megyében történt, hogy „zöldre" behozzák a jószágokat, amikor tudták, hogy a közös fedél, tehát az istálló-átalakítások, az új épületek később, sok esetben csak ősszel készülnek el. A háztájiról is több felszólalásban esett szó. Való igaz, hogy egyes helyen az a véglet található, hogy a háztáji gazdaságot túlméretezik, eltúlozzák. Van egy másik véglet is, amelyik a türelmetlenségben nyilvánul meg, és a háztáji gazdaság felszámolására törekszik. Vagy olyan formában, hogy nem adnak elég takarmányt a háztáji jószág részére, vagy nem engedik ki a közös legelőre a háztáji jószágokat. Igaza van annak a hozzászólónak, aki úgy fejezte ki magát, hogy nem szabad a háztáji gazdálkodást „maszekoskodásnak" tekinteni: ez kiegészítő része a közös gazdálkodásnak. És jó darabig szükség van rá, mindaddig, amíg az átszervezett mezőgazdaságban az árutermelés színvonala eléri azt a magas színvonalat, amely feleslegessé és értelmetlenné teszi a háztáji gazdaság szükségességét. Addig meg kell engedni a háztáji gazdálkodást, a megszüntetésére való törekvés előreszaladás, és káros a népgazdaságnak. Szó volt a vitában, s Kádár elvtárs is szólott a központi takarmánykészlet gyűjtéséről, nem utolsósorban amiatt, hogy az új gyenge tsz-eknek tudjunk megfelelő takarmányt adni, ha szükséges, jövőre is. Itt felmerül természetesen az, honnan kívánjuk előteremteni: így az állami gazdaságok árutermeléséből, tsz-ektől, egyéniektől. Én a középső tényezőhöz szeretnék egypár szót hozzáfűzni. A rekord kukoricatermés következtében és amiatt, hogy sok tsz-ben még nincs meg teljesen a kívánt és szükséges közös állatállomány, viszont megvan,bőven van takarmányuk és feleslegük is. Bátran adják el ezt a felesleget a felvásárlási vállalatoknak. Egypár megyében a megyei pártbizottságokon van olyan álláspont, hogy nem engedik ki az ilyen termelőszövetkezetekből a takarmányfelesleget. Azt kérem, hogy ezt a nézetet számolják fel, és tegyék lehetővé, hogy a felvásárló terményforgalmi vállalat az ilyen termelőszövetkezetekből a kukoricafelesleget felvásárolhassa. Mert ez más formában a jövőre biztos segítség a gyenge termelőszövetkezetek támogatására. Cseterki elvtárs hangsúlyozta a felvásárlással kapcsolatban, hogy a terményfelvásárló vállalatokat jobban kell támogatni politikai munkával is a tanács és a párt részéről. Ezzel tökéletesen egyetértek. Teljes mértékben aláhúzom, mert valóban a felvásárlás nemcsak vállalati feladat, hanem az egész népgazdaság ügye. 352