A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

33-ban igen gyenge a helyzet. Azt akarom ezzel kapcsolatban aláhúzni, hogy pártbizottságainkváltozatlanul tekintsék állandó napi politikai feladatnak a velük való foglalkozást. Azt hiszem, helyes az a tavalyi, tavalyelőtti módszerünk, hogy a gyenge tsz-ekre vonatkozóan külön egyedi megszilárdítási tervet készítettek el, a gazdasági, politikai, szervezeti megerősítésre. Ezt alkalmazni kell a továbbiakban is. Felmerült a vitában az öregek kérdése. Mint a javaslatból is kiderül, egy kicsit most tovább tudunk és akarunk menni: azoknál az öregeknél, akik kevés földet vittek be, vagy szegényparasztok voltak, vagy nincstelenek. A 200 forintos havi járulék ezeket illeti majd, s bizonyos mértékig könnyít a helyzetükön. Azt is kell látni azonban, és nyíltan meg is mondani az agitációban, hogy az öregek ellátásának teljes gondját sem az állam, sem a tsz a mai viszonyok között nem tudja átvállalni. Kicsit tudunk javítani a tavalyi állapothoz képest, de teljes egészében nem tudjuk átvállalni. Többen is szóvá tették, Horváth elvtárs is, és mások is, a munkaegységrendszer továbbfejlesztésére irányuló kísérleteket, természetesen olyan kísérleteket, amelyek a szocializmus elosztási elve, a munka szerinti elosztás alapján állnak. Valóban érdemes kutatni, és kell is keresni annak a módját vagy módozatait, amelynek segítségével a tsz-tagokat jobban érdekeltté lehet tenni a minőségi munkában, amely a mázsákat hozza a terméseredményekben, tehát jobban érdekeltté tenni a tsz-eket a munka végső céljában, a termelésben. Ilyen kísérletezések számos helyen vannak az országban, éppen ott, ahol a legjobb elnökök vannak. Azt tudom javasolni, ami a határozati javaslatban is van, hogy ott, ahol a személyi, politikai feltételek megvannak, tehát a legjobb tsz-elnökök vannak, bátran támogassuk az ilyen kísérletezéseket, és azoknak a tapasztalatait összegezzük. Az ilyen kísérletnek természetesen az FM Tsz Főosztályával összhangban kell folyni, illetve annak a tudomására kell hozni, és velük együtt csinálni. Többen szóvá tették a szakemberellátást. Czinege elvtárs úgy fogalmazta meg, hogy most már lassanként ez szűk keresztmetszet, különösen azokban a megyékben, ahol a fejlődésben komolyabb előrehaladás történt, és a megyei tartalékot már eléggé kimerítették. Mi legyen a további teendő a szakemberellátásban? Itt azt tudjuki mondani, amit a javaslatban is érintünk; lassanként elérkezett az ideje annak, hogy hozzányúljunk a fővárosi és a megyei különböző termeltetési vállalatok komoly tartalékaihoz, mert ott elég sok képzett, tapasztalt agronómus van. Az FM pártszervezetének és a termeltető vállalatok pártszervezetének segítségével beszélnünk kell ezekkel a szakemberekkel, megnyernünk arra, hogy vállalják — pártmegbízatás alapján — a tsz-be való kimenetelt és az agronómusi munkát. Sokan hozzászóltak a kettős feladat problémájához. Kétségtelen, hogy nem könnyű feladat ez, és nem váratlan nehézségek ezek, amelyekkel szembetalálkozunk, mint ahogyan ezt Nyers elvtárs is kifejezte. Itthon - én csak ismételni tudnám, amit az előadói bevezető beszédben mondtam, hogy szívósan, módszeresen dolgozni kell ezeknek a leküzdésében. A megoldás sokrétű. Két fő vonalat húznék alá, ismételten. Az egyik, hogy a tsz-megyék, járások, községek termeljenek többet, mint azelőtt, és pótolják az esetleges kieséseket, ami az egyéni parasztságnál van. Elmondom itt, hogy a vasárnapi jászberényi pártértekezletre kihozta magával Czinege elvtárs a megyei pártértekezlet referátumának azt a részét, amely megyéjük mezőgazdasági fejlesztésével foglalkozik a második ötéves tervben. Itten az olvasható, hogy az ötéves terv évi átlagában Szolnok megyében 4042%-ra kívánják emelni a mezőgazdasági termelés színvonalát, az országos 351