A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

szükség, ha most fogunk hozzá. De mikor kellett ezt elkezdeni? Akkor, amikor már lényegében a tavaszi árpa alá már kellett a talajt előkészítem, és akkor nekifogni. Mintegy 226-230 000 új tsz-területünk van, tehát valóságban mintegy 600 000 holdat kellett helyére rakni, rendezni, nem tudtuk volna megoldani. Egyetértek, hogy ne legyen, azonban az értékelésnél úgy kellene megmondanom, hogy olyan plusz energiát kíván, amely, ha azonnal kezdjük a gazdálkodást, akkor ez lecsökken időben és mennyiségben. Az árutermelésnél is van egy ilyen probléma, hogy háztáji, meg közös. Én egyetértek azzal, hogy a háztáji árura is szükségünk van, de meg kell mondanom, hogy valahogy most olyan érzésem van, hogy nagyon sokat beszélünk, és megmondom, hogy nagyon fontos helyen beszélünk róla, hogy a háztájit erősítsük. Véleményem szerint, ha ezt továbbvisszük, akkor harcolunk egy tendenciáért, ami nincs. Mert egyelőre nem az a veszély, hogy a háztájit elsorvasztják, hanem az a veszély, hogy a háztáji erős, és nem fejlődik eléggé a közösben az árutermelés. Szerintem azért kell harcolni, hogy a közösben az árutermelés emelkedjen úgy, hogy közben ne üssük agyon a törvényen belüli lehetőség alapján dolgozó háztájit, mert arra is szükség van. De ha túl sokat beszélünk arról, hogy a háztáji árutermelést erősítsük, azt hiszik, hogy fontossági sorrendben az van elől, és a közösből, sertés és baromból, az másodlagos [sic!]. Többek között véleményem szerint azért is, mert a gazdaságos árutermelés a közepesnél vagy annál gyengébben gazdálkodó szövetkezetünk is egy s más abraktakarmányból jobb százalékarányban termel, meg állítja elő a húst, mint mondjuk a kisüzemi gazdaság. Emellett azt mondom, hogy a háztájiból hosszú ideig még nekünk kapni kell, és nem szabad adni. Nem szabad agyonütni, de én azt mondom, egyelőre a tendencia — legalábbis nálunk — úgy érzem, hogy a közöst kell erősítenünk erősen. Befejezésül, elvtársak. A gépesítéssel kapcsolatban teljesen egyetértek. Ezen is gondolkoztam, bár nem egészen idevág, de mégis elmondom a javaslatunkat, annál is inkább, mert valahogy majd ebben állást kell foglalni. En már felvetettem tavaly decemberben is, hogy két körzetünkben, Karcag és Túrkeve gépállomás körzetében olyan helyzet van, hogy a szövetkezetek lényegében kialakultak, hosszú perspektívában, szervezeti keretük, formájuk, vezetésük is. Itt a legkisebb szövetkezet 4000 hold, a legnagyobb 12 000. Karcagon 54 000 holdon öt szövetkezet működik, 10 éves szövetkezetek, átlag 1600-1800 holdra jut egy agronómus, képzett vezető stb. Mind a két pártértekezleten nagyon erős nyomás volt — nem is ismerték még a gépállomási munkadíjjal kapcsolatos anyagot —, hogy a gépállomás gépét kapják meg a szövetkezetek. Mi konkrétan azt javasolnánk, hogy ebben a két gépállomásban kísérletképpen kidolgozni az átadásnak mindenféle formáját. Adjuk át a gépeket, Karcagon egyébként két szövetkezetünknek nagyobb része gépesítve van, és azt hiszem, az itt szerzett tapasztalatok hozzá fognak járulni komolyan ahhoz, hogy amikor a tömeges átadás-hoz elérkezünk, kellő tapasztalatokkal rendelkezünk. BIRKÁS IMRE elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én a határozati javaslattal teljes egészében egyetértek. Néhány észrevételt ennek ellenére és javaslatot szeretnék tenni. A javaslatnak a mozgalmi részével foglalkozó, hogy úgy mondjam elveihez feltétlen jó lenne a Központi Bizottság részéről belevenni a javaslatba, hogy nagyobb gondot fordítsunk a mozgalmi előkészítés során az üzemszervezési feladatok megoldására. Általában még azokban a megyében is, az ez évi tapasztalatok szerint, ahol a szervezőmunkát, a mozgalmi szervezőmunkát nagyon alapo344