A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

san szervezték meg, mint Győr megyében, ott sem fordítottak elég gondot arra, hogy a létrejövő termelőszövetkezetek üzemgazdálkodását megfelelő szakemberekkel el tudják-e látni. Bizony oda is utólag kellett a már létrehozott termelőszövetkezeti gazdaságok üzemszervezési, szilárdítási feladatainak megoldására szakembereket előkeresni. Ez a feladat most már világos előttünk, hogy a mozgalmat nyomon követő feladata a tsz-gazdaságok szervezésének, s ezért feltétlenül helyes volna annál a részénél a javaslatnak a szövegbe bevenni, ahol arról van szó, hogy a fejlesztő bizottságokat aktivizálni kell, a fejlesztő bizottságokat az illető község területére aktivizálható mezőgazdasági szakemberekkel ki kell bővíteni. Már az agitációs munka során üzemszervezési érvekkel a határozat ismeretében igen komoly érveket tudnak adni, a nagyüzemi területek kialakításával, a termelési tervezés munkájához is. Ez azért is szükséges, mert ebben a formában lényegében a politikai agitációs munkát végző elvtársak jelentős részét, akik politikai agitációs érvekkel fel vannak készülve, ilyen vonatkozású érvekkel is ellátták. Egyrészt szakmai vonatkozásban adunk nekik az agitációs munkához komoly érveket. Ugyancsak az üzemszervezési problémánál, mint a szilárdítás feladatának egyik kérdését, a gyenge termelőszövetkezetek a problémáját tartom figyelembe ajánlani [sic!]. Arra gondolok, hogy csaknem minden megyében — de van megye, ahol igen gyenge a termelőszövetkezetek belső rendjének kialakítása, a termelés szervezettsége —, üzemszervezési feladatok várnak megoldásra, és ezeknek a szövetkezeteknek alapos segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy az ez évi gyenge termelési eredmények tapasztalatait abban az értelemben is hasznosítsuk, hogy a jövőre jobban tudjanak termelni. Üzemszervezésileg a belső rend megszilárdítása szempontjából nyújtsunk segítséget most a mozgalom beindításának idején. A nagyüzemi építkezésekkel kapcsolatban: ebben a vonatkozásban meg kell mondani, hogy az építkezéseknél dominálóan az állami eszközökből történő építkezések alakultak ebben az évben túlsúlyban, és a saját erő mozgósításával létrehozott nagyüzemi épületeknek az a módja, ahogy tudták azokban a termelőszövetkezetekben, ahol házilagos építkezéssel, egyszerűbb eszközökkel alakítottak új épületeket, kicsit le van becsülve [sic!]. Valahogy úgy néz ki, mintha igényeink olyan nagyra nőttek volna ebben a vonatkozásban, hogy csak az állami anyagfedezettel, állami kivitelezési kapacitással kellene nekünk a mezőgazdasági nagyüzemi épületek megteremtésére törekedni. Ez azért hiba, mert gyakran pártszervezeteink vezetői, nemegyszer megyei vezetők és tanácsvezetők részéről ebben a vonatkozásban nem jó véleményt hallunk. Feltétlen nagy gondot kellene fordítani a mezőgazdasági területünk jól felhasználható, olyan építőanyagok felhasználására, amelyekkel rendelkezünk. Én erre nem akarok kitérni, de van ilyen anyagunk bőven. Azok, akiket ez érdekel, ismerik is ezeket az anyagokat. Azonban mivel a betonfodémes, 100 férőhelyes, magtárpadlásos istállónak a felépítésével nyilvánvalóan impozáns képet tudunk az újonnan alakult termelőszövetkezeti gazdaság egy bizonyos részén kialakítani, és úgy véljük, hogy azok állóképesebbek, mint az ideiglenes építkezések, házilagos építkezéssel létrehozott épületek, ebben az irányban növeljük az igényeket, és nem teszünk megfelelő erőfeszítéseket abban az értelemben, ahogy itt feltétlenül szükséges. Ez annál is inkább, hogy úgy mondjam kényszerítő szükségként, parancsolóan követeli meg ezt a megoldást, mert az állatállomány elhelyezésének problémája miatt egyszerűen azon meditálunk, hogy növénytermő szövetkezetek legyenek, háztájban maradjon-e az állatállomány, a növénytermelést közösen végezzék, az állatállomány pedig egyéni 345