A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Heves megye azok közé a megyék közé tartozik, ahol tavaly

48 elég jelentős felfutás volt a termelőszövetkezeti mozgalom terén, és azok közé a megyék közé tartozik, ahol a legtöbb ősszel kezdő szövetkezet szerveződött. A tapasztalat az a megyében, hogy mintegy 90 ősszel kezdő termelőszövetkezetben, valamennyiben, a munka beindult. Az őszi munkák állása Heves megyében jelenleg úgy néz ki, hogy az őszi vetések összegészét véve alapul, kb. 50-52%-nál tartunk. Számos dolgot elvetettünk, őszi árpát és egyebeket. Az őszi mezőgazdasági munkák állása a megyében kedvező. A szövetkezeti tagok valamennyi szövetkezetben megkezdték a közös munkát, mégis egyetértünk azzal, ami az előterjesztésben van, hogy többet tavasszal ősszel kezdő szövetkezeteket ne szervezzünk. Ezzel azért értünk egyet, mert akik ezt csináljuk, tudjuk, hogy a nyáron ez nekünk mibe került. Minden épkézláb embert, akit valahol be lehetett erre a munkára fogni, ezt egész nyáron permanenciában kellett tartani. Itt volt valami baj, ott volt valami baj, s ezeket a szövetkezeteket állandóan, szinte egyik napról a másikra össze kellett tákolni. Most azonban, amikor megkezdődött a közös munka, lényegesen más a helyzet a szövetkezetekben. A belépett kb. 27 ezer tag közül most tavasszal 14 ezer már szerzett munkaegységet, amit az őszi munkába be lehetett fogni az őszi vetésnél, de a többiek is, ha a munka úgy kívánja, munkába lehet állítani. Tehát még egyszer őszi szervezésre, illetve őszi kezdéssel tavasszal szervezni szövetkezetet, ez nem volna ajánlatos. Legalábbis mi még egyszer ezt nem csináljuk meg. Másik probléma a szakcsoportok problémája, amiről itt vita volt. Az a véleményem, hogy a szakcsoportok és az alacsonyabb típusú szövetkezetek szervezését elvben elvetni helytelen volna, azonban a gyakorlat, különösen a szántóföldi mezőgazdasági területen, ahol szántóföldi gazdálkodás folyik, ott mintha az élet túlhaladta volna ezeket az alacsonyabb típusú szövetkezeteket. Ahol elkezdődött a szervezés, s amikor egy község átszervezésére mentünk rá a tavasszal is, ilyen alacsonyabb típusú szövetkezetek szervezésének a problémája fel sem vetődött. Vannak azonban a mezőgazdaságnak olyan területei, elsősorban a szőlő, ahol ezeknek az alacsonyabb típusú társulásoknak van valami jövője. Itt is alaposan meg kell azonban nézni, mert nekünk a megyében közel 32 ezer kat. hold szőlőnk van, van egyik-másik helyen szőlészeti szakcsoport, és ez a szőlészeti szakcsoport már évek óta szakcsoport, és ennek a társulásnak csak az előnyös oldalát élvezik, azonban a termelés, ami a szakcsoporton belül előbbre mehetne, ezekben a szakcsoportokban nem tapasztaljuk eléggé. Lehet, hogy ez a mi hibánk, hogy ezekkel a szakcsoportokkal vagy alacsonyabb társulásokkal nem foglalkozunk eléggé, azonban az élet egy kicsit azt mutatja, hogy igyekeznek a parasztok is maguk konzerválni ezt a helyzetet ezeken a szakcsoportokon belül. Ami a további előrelépést jelenti: az a tapasztalat nálunk a megyében, hogy ennek az előrelépésnek a politikai feltételei, ha nem is minden községben, de ott, ahol jelentősebb előrelépést tervezünk, adva vannak. Ennek a megyének egyik alapvető mozgatója, hogy a tavasszal őszre szervezett szövetkezeteket mi be tudtuk indítani, és a vetés normálisan megy, és ezekben a szövetkezetekben normálisan megindult a munka. A kívülálló parasztok, akik még kint maradtak a szövetkezetekből, azt tették fel, hogy sikerül-e ezeket a szövetkezeteket ősszel beindítani, vagy nem sikerül. S miután látják, hogy ezek a szövetkezetek ősszel beindultak, ott egyre normálisabb munka folyik, a helyzet egyre szilárdabb, egyre stabilabb lesz, így a környező községekben, ami a nagy szövetkezeti község mellett maradt kisebb község, ezek a községek húzzák egy kicsit ezeket a szövetkezeteket. A másik része pedig, hogy a 325