A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

parasztság ténylegesen számol azzal, hogy most újabb előrelépés lesz. Azok a tünetek, amikről már itt a vitában szó volt, erre a megyére is érvényesek. Egy dolgot azonban, amit Kádár elvtárs mondott, azzal számolni kell, hogy míg tavasszal az ellenséget váratlanul érte ez a gyors fejlesztés, most azonban ő is felkészül erre. És akkor, amikor mi elindítjuk ezt a mozgalmat, nem biztos, hogy nem előbb kapcsol-e rá az ellenség. Jelek szerint úgy néz ki, hogy előbb próbál rákapcsolni. A megyében az elmúlt héten volt egy tűzeset, amiről most már kiderült, hogy szándékos gyújtogatás volt az egyik szövetkezetnél, ilyen ősszel induló termelőszövetkezet, az állatok összehozásának napján felgyújtották a termelőszövetkezet egyik kazlát, és most az emberek, akik megvannak, világosan látszik, hogy szervezett bandával állunk szemben, aki ezt előkészítette. Szóval, az ellenség is felkészül arra, hogy mi ősszel tovább előre akarunk lépni. Ezzel mi is számolunk, és tudjuk, hogy az ellenség erre készülődik. Ami a tervezést illeti: nekünk az a véleményünk, hogy ha nem is mondjuk ki azt a megyében, hogy 20 ezer parasztcsaládot akarunk bevinni, x kat. holdat, de azért valahogy, gondolom, ha tervet készítünk, meg kell határozni, hogy ezekben a községekben, vagy ezeket a községeket akarjuk előrevinni. Enélkül tervet készíteni csak általában, szóval politikai jelszavakat írni a tervbe, vagy csak a politikai munka oldalát lefektetni és nem megmondani konkrétan, hogy xy községben akarunk előremenni, itt akarjuk átszervezni a községet, gondolom, hogy a tervben ennek bent kellene foglaltatni. Van egynéhány dolog, amit el szeretnék mondani a jövő szempontjából. Az egyik dolog — lehet, hogy csak helyi, megyei specialistás ez, de általában probléma, úgy gondolom, országos probléma —, ez a kétlakiak problémája. A megye szántóterületét véve alapul, mi most 64%-nál állunk. Ha most tovább akarunk előrelépni, egyre inkább beleütközünk azokba a kétlakiakba, akik még a földjük mellett üzemben, vasútnál, vagy más területen dolgoznak. Ebben az előterjesztésben, ami itt van a Központi Bizottság előtt, nincs megfelelő utalás arra, hogy ezekkel a kétlakiakkal hogyan legyen tovább. A feleségek beléptetése a termelőszövetkezetbe a feleségeket bizonyos vonatkozásban hátrányosabb helyzetbe hozza. Még az SZTKra való jogosultsága, miután a férje ipari munkás, előnyösebb, mint a szövetkezetben, miután SZTK-tagok.

49 Szóval van néhány ilyen probléma a kétlakiaknál, amit úgy gondolom, alaposan meg kellene nézni, mert ha előre akarunk menni, ezzel a problémával a megyében találkozni fogunk. Ehhez kapcsolnám, hogy az előrelépés időszakában úgy gondolom, az üzemekben is megfelelő közhangulatot kell kialakítani a szövetkezet mellett. A falun mi ezt a közhangulatot megteremtjük, és ha az üzem közhangulata, ha nem is egészen olyan lesz, mint a falué, de ha messze elmarad amögött, akkor az üzemekből a falura hazajáró munkásokkal itt-ott nekünk problémáink lesznek. Ezért fontosnak tartanám még az üzemekben is megfelelő közhangulatot kialakítani a szövetkezeti mozgalom további előrelépése során. A másik ilyen probléma talán aprónak látszik, de a megyebizottságokon, tapasztalat szerint, nem apró dologként jelentkezik. Itt ebben az előterjesztésben a módszerek, amelyek rosszak voltak, el vannak ítélve, és amelyek jók, azok helyesen vannak meghatározva. Mégis azt mondanám, hogy a jövő szempontjából vigyázni kell arra, hogy egyik vagy másik megyére ne kényszerítsünk rá olyan módszereket, amit abban a megyében alkalmazni nem lehet. Kicsit a tavasz folyamán az volt a helyzet, hogy a különböző osztályok, miután a megyékből összehívták az osztályve326