A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

embereket, akiknek volt ismeretelmélete, még a marxizmusról is, meg a polgári tudományról is, de nem ért egy döglött kutyát sem a mozgalom szempontjából, mert megtanulta, hogy marxista lehet, és nem kell se tüntetni, se harcolni, se verekedni, se semmi. Hát mi tudunk így kommunistákat nevelni? Én azt mondom, hogy a kommunista csak a harc tüzében születik. Másképp kommumsta nem születik. Hogy ha valaki nem harcolt, nem dolgozott valamicskét, sőt még a tanulás ideje alatt is valamicskét, valamilyen formában nem vett részt a harcokban és a munkában, az lehet egy kiválóan képzett szobatudós, de az soha az életben harcos kommunista nem lesz. És így van ez a kommunisták nevelésével is. Megmondom maguknak, akármilyen parasztember az, ha annyit tud csak a Marxtól, hogy termelőszövetkezetet kell csinálni, hogy dolgozzon, verekedjen meg, meg hogy a párt szavára kell csinálni, a párt szavára kell hallgatni, közben az életből is, a harcból is merít tapasztalatokat, és egy kicsit tanulni is fog, mert azért ezt is elolvassa, meg azt is. Ez az én véleményem a képzésről. Hogy mi csak képezgessünk rendesen pártfunkcionáriust, ahogy ez megy nálunk most. És ha meglenne netán az újabb 1300 tsz-község jövő márciusra, és lehet, hogy ennek megint csak egynegyedében lesz pártszervezet, mit csinálunk akkor? Akkor megvitatjuk, hogy mit csináljunk, és abban is lesz egy év múlva pártszervezet. Úgyhogy én nem látok ebben olyan katasztrófát. KISS KAROLY elvtárs: A Központi Bizottság ülését folytatjuk, elvtársak, Németh Károly elvtárs következik, utána Putnoki elvtárs. NÉMETH KÁROLY

45 elvtárs: Kedves elvtársak! A Politikai Bizottság által előterjesztett határozati javaslattal egyetértek, ahhoz majd egy-két kisebb módosítójavaslatom lesz. Szeretném megmondani, hogy különösen most, a Kádár elvtárs felszólalása után is, de az egész anyaggal kapcsolatosan egy sor dologban ismét megerősödünk, amikor most közös erővel ehhez a munkához fogunk, mert tényleg az élet beigazolta nálunk is a decemberi határozat és a márciusi határozat helyességét. Annak ellenére, hogy mi is késlekedtünk a márciusi határozat végrehajtásával, meg kell mondani azt, hogy abban az időben elég nehéz volt átállítani az apparátust a megszilárdítási feladatokra, külön erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy ezt megértsék. Milyen most a helyzet, elvtársak? Én úgy ítélem meg, hogy a decemberi határozat és a márciusi határozat — különösen a decemberi határozathoz visszanyúlok — ez nagyon hasznos volt abból a szempontból, hogy érezni minden rendelkezésből, központi szervektől jövő utasításból, hogy van egységes, helyes vonala ebben a kérdésben a pártnak, és ha kisebb-nagyobb hibák vannak is, mégis a fő vonal érvényesül mindenütt, minden szervnek a munkájában, legalábbis nekem ez a tapasztalatom. A különböző felsőbb szervek, minisztériumok intézkedéseit illetőleg is. Most mi a helyzet? A megyében, azt kell mondani, hogy van egy sürgetés az alsóbb szervek részéről. Megmondom, hogy ez a sürgetés megyei végrehajtó bizottságnál is, bennünk is felmerült, különösen egy-másfél hónappal ezelőtt. De amikor látjuk, hogy milyen nehézséggel kell megküzdeni az őszi indulású szövetkezeteknél, milyen nagy gond azoknak a munkába indítása, az őszi szántásvetési feladatok megkezdése, akkor egy kicsit ez arra ösztönöz bennünket, hogy változatlan erővel a megszilárdításon dolgozzunk, és különösen a központi szervektől kapott tájékoztatás, ennek az anyagnak előzetes tárgyalása után is segített helyes irányba bennünket. Most az a helyzet, elvtársak, hogy a megyében, amely tudvalevő, nem tartozott a számszerű fejlesztés szempontjából az élenjáró megyék közé, a megszi321