A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

lárdítással kapcsolatosan az alapvető feladatokat megoldottuk. Ebben jelentős segítséget adott a káderátcsoportosítás,

46 amelyikről azt kell mondani, hogy már láthatóak az eredményei gyenge termelőszövetkezeteknél, és ez aláhúzza a vezetés, a jó vezetés fontosságát. A gyenge termelőszövetkezetek nagyon sokat fejlődtek, ez jó irányba hatott a munkafegyelmükre, és erősítette a szövetkezeti mozgalomba vetett hitét a bent dolgozó embereknek, és jó hatással volt a kívülállókra is. A pártszervezetek is lényegesen erősödtek, 80%-ában van a meglévő termelőszövetkezeteknél pártszervezet. Meg kell azonban mondani, hogy természetesen a régebbi szövetkezeteknél mintegy 45-50%-ban jól működik, nagyobb részében még sok gyengeséggel kell küzdeni, de az erősödés folyamatában vannak ezek a pártszervezetek is. Szeretném megmondani, hogy úgy ítéljük meg a megyei végrehajtó bizottságban, hogy megvannak az előrehaladás feltételei, azzal megjegyezve, hogy a Politikai Bizottság előterjesztésében van, annak ellenére, hogy vannak bizonyos negatív jelek. Erről már sok szó esett - én is szeretném csak felsorolni, hogy jelentkezik nálunk is várakozó álláspont. Van elég nagyfokú tartalékolás, nálunk is a piaci árak nagyon felszöktek, a dolgozó parasztok nagy része, akinek eladóként kellene az állami szervek felé és a piacon is jelentkezni, vevőként jelentkezik. Nem a bankban tartalékolt pénzét ilyen módon igyekszik kamatoztatni. Ez fakad abból a kétlelkűségből is, amiről Kádár elvtárs is beszélt. Meg kell mondani, elvtársak, hogy ugyanakkor a jövő évi felvásárlási tervek vonatkozásában sem biztató a helyzet, bár előbb-utóbb valahol ennek a kukoricának és sertésnek jelentkezni kell. Az a helyzet, hogy egy hónappal előbb kezdtünk az idén szerződést kötni mint tavaly, és nem tartunk ott egészen létszámban, sertés vonatkozásban, mint ahol tartottunk tavaly. De én azt hiszem, hogy ez összefügg többek között azzal is — és ezt is szeretném megmondani, mint egyik okot —, hogy a mi politikai tömegmunkánk a tömegek között megközelítőleg sem olyan intenzív, mint az elmúlt évben. Ha viszszagondolok arra, hogy az ellenforradalmat követő időszaktól egészen a téli fejlesztésig állandó felfelé ívelő politikai tömegmunka volt, a fejlesztést megelőzte a választásra való felkészülés, ahol nagyon őszintén, tényleg az ellenforradalom óta eltelt idők eredményeire is és a felszabadulás óta eltelt idők eredményeire is támaszkodva, őszintén beszéltünk a dolgozó parasztsággal, akkor azt kell mondani, hogy most nem folyt ilyen munka, a mi hibánkból is. Sajnos, egy kicsit konszolidálódtak rossz vonásai a munkának, hogy valószínű, kicsit többet értekeztünk, és kevesebbet mozogtunk kint az emberek között, a közvetlen napi felvilágosító szót nem vittük el olyan sűrűn most a tömegek közé, mint az elmúlt esztendőben. Mindezek ellenére, elvtársak, úgy gondolom, ezek a negatív jelenségek tényleg pillanatnyiak és átmenetiek, mert azt kell mondani, hogy — azt hiszem, nem túlzok — a párt és a kormány politikája iránti bizalom a tömegekben nem csökkent. Ennek számtalan jele van, elvtársak. Olyan jele is, hogy az állampolgári fegyelemben a megyében különösebb baj nincsen, azért ami az adózást illeti, mind a háromnegyed-évet mindig túlteljesítették, búzaadóban is, pénzbeli adóban is és egyéb vonatkozásokban is, azt lehet mondani, hogy nincs elzárkózás a dolgozó parasztok között a velünk való tanácskozások elől, csak sorsforduló előtt állnak ezek az emberek, és mindenből érzik, hogy lesz előrelépés. Ez bennünk is kavarog már. Sorsforduló előtt állnak az ő egyéni sorsukat illetőleg, és nem könnyű nekik a döntés. Ebben kell segítséget adni. Mi, a megyei végrehajtó bizottságban úgy gondoltuk, és elmondom, hogy mikor az elvtársak a Mezőgazdasági Osztályról kértek 322