A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

lárdítással kapcsolatosan az alapvető feladatokat megoldottuk. Ebben jelentős se­gítséget adott a káderátcsoportosítás, 46 amelyikről azt kell mondani, hogy már láthatóak az eredményei gyenge termelőszövetkezeteknél, és ez aláhúzza a veze­tés, a jó vezetés fontosságát. A gyenge termelőszövetkezetek nagyon sokat fejlőd­tek, ez jó irányba hatott a munkafegyelmükre, és erősítette a szövetkezeti mozgalomba vetett hitét a bent dolgozó embereknek, és jó hatással volt a kívülál­lókra is. A pártszervezetek is lényegesen erősödtek, 80%-ában van a meglévő ter­melőszövetkezeteknél pártszervezet. Meg kell azonban mondani, hogy természetesen a régebbi szövetkezeteknél mintegy 45-50%-ban jól működik, na­gyobb részében még sok gyengeséggel kell küzdeni, de az erősödés folyamatában vannak ezek a pártszervezetek is. Szeretném megmondani, hogy úgy ítéljük meg a megyei végrehajtó bizottság­ban, hogy megvannak az előrehaladás feltételei, azzal megjegyezve, hogy a Politi­kai Bizottság előterjesztésében van, annak ellenére, hogy vannak bizonyos negatív jelek. Erről már sok szó esett - én is szeretném csak felsorolni, hogy jelentkezik nálunk is várakozó álláspont. Van elég nagyfokú tartalékolás, nálunk is a piaci árak nagyon felszöktek, a dolgozó parasztok nagy része, akinek eladóként kellene az állami szervek felé és a piacon is jelentkezni, vevőként jelentkezik. Nem a bankban tartalékolt pénzét ilyen módon igyekszik kamatoztatni. Ez fakad abból a kétlelkű­ségből is, amiről Kádár elvtárs is beszélt. Meg kell mondani, elvtársak, hogy ugya­nakkor a jövő évi felvásárlási tervek vonatkozásában sem biztató a helyzet, bár előbb-utóbb valahol ennek a kukoricának és sertésnek jelentkezni kell. Az a hely­zet, hogy egy hónappal előbb kezdtünk az idén szerződést kötni mint tavaly, és nem tartunk ott egészen létszámban, sertés vonatkozásban, mint ahol tartottunk ta­valy. De én azt hiszem, hogy ez összefügg többek között azzal is — és ezt is szeretném megmondani, mint egyik okot —, hogy a mi politikai tömegmunkánk a tömegek között megközelítőleg sem olyan intenzív, mint az elmúlt évben. Ha visz­szagondolok arra, hogy az ellenforradalmat követő időszaktól egészen a téli fejlesz­tésig állandó felfelé ívelő politikai tömegmunka volt, a fejlesztést megelőzte a választásra való felkészülés, ahol nagyon őszintén, tényleg az ellenforradalom óta eltelt idők eredményeire is és a felszabadulás óta eltelt idők eredményeire is tá­maszkodva, őszintén beszéltünk a dolgozó parasztsággal, akkor azt kell mondani, hogy most nem folyt ilyen munka, a mi hibánkból is. Sajnos, egy kicsit konszolidá­lódtak rossz vonásai a munkának, hogy valószínű, kicsit többet értekeztünk, és kevesebbet mozogtunk kint az emberek között, a közvetlen napi felvilágosító szót nem vittük el olyan sűrűn most a tömegek közé, mint az elmúlt esztendőben. Mindezek ellenére, elvtársak, úgy gondolom, ezek a negatív jelenségek tényleg pillanatnyiak és átmenetiek, mert azt kell mondani, hogy — azt hiszem, nem túlzok — a párt és a kormány politikája iránti bizalom a tömegekben nem csök­kent. Ennek számtalan jele van, elvtársak. Olyan jele is, hogy az állampolgári fegyelemben a megyében különösebb baj nincsen, azért ami az adózást illeti, mind a háromnegyed-évet mindig túlteljesítették, búzaadóban is, pénzbeli adóban is és egyéb vonatkozásokban is, azt lehet mondani, hogy nincs elzárkózás a dolgozó parasztok között a velünk való tanácskozások elől, csak sorsforduló előtt állnak ezek az emberek, és mindenből érzik, hogy lesz előrelépés. Ez bennünk is kavarog már. Sorsforduló előtt állnak az ő egyéni sorsukat illetőleg, és nem könnyű nekik a döntés. Ebben kell segítséget adni. Mi, a megyei végrehajtó bizottságban úgy gon­doltuk, és elmondom, hogy mikor az elvtársak a Mezőgazdasági Osztályról kértek 322

Next

/
Oldalképek
Tartalom