A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

országban, ez a takarmányárakat felvitte, a takarmánynak összefüggése van a burgonyával, hiszen a burgonyát is takarmányozzák. És ezek a gazdasági okok, amelyek a kukorica és burgonya felvásárlásban jelenleg nehézséget okoznak. Emellett vannak szubjektív okok is, de az apparátusunk, az fel van készülve a felvásárlásra. Az a kukorica-mennyiség, ami most nem jön elő, az egyszer elő fog jönni a népgazdaságban. Ebből egyszer disznónak kell lenni. Es ez a disznó a népgazdaság készletét jelenti. Hogy mikor lesz disznó? Lehetséges, hogy jövőre már lesz, de biztos, hogy azokban a községekben, ahol a kollektivizálás megvalósult, ott valamivel gyorsabban lesz belőle disznó. Ahol nem, ott átmenetileg ilyen tartalékolási tendenciákkal számolnunk kell. A burgonyánál még azt is megállapítottuk, hogy véleményünk szerint számolnunk kell bizonyos spekulációval is. Nem szabad ezt eltúlozni. Hiba lenne, ha azt mondanánk, hogy a burgonya-felvásárlás nehézségeinek fő oka a spekuláció. De Szabolcs megyében azt láttuk, hogy míg mi felvásárolunk 40-50 vagont naponta, addig kb. ugyanennyi mennyiség kimegy a megyéből egyéb csatornákon. Vasúti, teherautó szállításokon, részben olyan fogyasztók álltak [sic!], akiknek szükségük van burgonyára, és ők maguk nem termelnek. Azonban közbeékelődnek ilyen nyugdíjasok, vasutasok és osztályidegen egzisztenciák is alighanem, azonban azt rámondani, hogy ezek tisztán osztályidegenek - azt nem lehet. Egy ilyen spekulációra a nyugdíjas is hajlamos, a vasutas is hajlamos, csinálja is. (Kádár elvtárs: meg a SZOVOSZ is.) (Derültség.)

32 Ha a SZÖVOSZ spekulál, a társadalmi felhalmozás növekszik. Azt hiszem, hogy ezzel a felvásárlási helyzettel számolnunk kell, és takarmánykészletünk kevés volt, amikor elkezdtük a termelőszövetkezeti fejlesztést. Itt tulajdonképpen az bukkan ki, hogy e

gy kicsikét tartalékolni kellett volna, akkor ma ezen a nem váratlan helyzeten könnyen túl tudnánk tenni magunkat. Burgonyánál is, azt hiszem, le kell vonni azt a konzekvenciát. A burgonyánál még előbb ki fog jönni, azt hiszem, a tavaszig. De ha elteszik, számolva a tavaszi magas árral — a termelőszövetkezetek is így vannak, a Szabad Nép is ír róla,

33 itt-ott népszerűsíti is ezeket a tsz-eket —, de számolnunk kell azzal, hogy esetleg importálunk is, ha nem sikerül. Végeredményben én négy pontban látom a mai aktuális problémákat. Az egyik, a közös állattenyésztés megvalósítását meggyorsítani a termelőszövetkezetekben. Hogyan lehet? És lehet-e? A másik problémának látom, hogy a termelőszövetkezet a jelenleginél nagyobb foglalkoztatottságot tud biztosítani a tagoknak. Horváth elvtárs ugyancsak érintette ezt a kérdést, azt hiszem, ő is ezt gondolta alatta. Bár nem bizonyos. De Győr megyében, ahogy belépnek a parasztok a tsz-be, egyszerűen a korábbi munkaerők egy része otthagyta a mezőgazdaságot. Hát ez azt jelenti, hogy gépet kérnek mindjárt, géppel művelni, és a munkacsúcsokban ezekben a termelőszövetkezetekben mindjárt hiány jelentkezett, vagyis a családtagok egyszerre az iparba akarnak menni, nincsenek érdekeltté téve abban, hogy időszaki munkát végezzenek a termelőszövetkezetekben. Ezt a problémát meg lehet oldani, részben azzal, amit Horváth elvtárs javasolt. Az egy kicsit kényes kérdés, mert lehet, hogy úgy mondjam, revizionista módon is végrehajtani, ha valaki revizionista céllal csinálja, azzal, hogy egyéni gazdálkodást valósítson meg a tsz cégtáblája mögött. Ez azonban nem szabad, hogy bennünket semmittevésre biztasson, mert azt lehet úgy végrehajtani, hogy teljesen megfeleljen a marxizmusleninizmus elméletének, és akkor megoldottuk a mezőgazdasági problémát, és a foglalkoztatottság problémáját is egyúttal. 307