A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A harmadik kérdésnek a háztáji gazdaság problémáját vetném fel. Azt, hogy ne tekintsük maszekoskodásnak, ha az alapszabály keretein belül gazdálkodnak a háztájiban, sőt esetleg fejlesztik is a háztájukat az alapszabály keretei között. Ettől nekünk nem szabad félni, ilyen félelem ma van az országban. Világosan meg kell mondanunk. Jellemzőnek elmondom, hogy helyenként hogyan értékelik a háztáji gazdaságot. Bács megyében az én kerületemben,

34 a Bács Megyei Tanács egy táblázatot állított össze, hogy a termelőszövetkezetek mennyi árut adnak, és az egyéni gazdaságok mennyi árut adnak. Persze, kiderült, hogy a tsz-ek a disznók egyharmadát adják az egyéni gazdaságoknak. A tsz-táblázatban azonban csak a közös árutermelés volt benne. A tsz háztáji árutermelését egyszerűen hozzácsapták az egyéniekhez. Hát legalább egy harmadik táblázatot kell csinálni. Nem vesszük azonos értékűnek a közössel, de amikor termelőszövetkezeti fölényről beszélünk, állattenyésztés terén egyszerűen nem lehet úgy kihozni a dolgot, hogy a közös intenzívebb legyen, mint a többi. Negyediknek azt a problémát nevezném, hogy a belépni készülő egyéni paraszt termelésével mi legyen. Én úgy vélem, hogy nemcsak belépni készülő egyéni parasztok vannak ma, hanem be nem lépni akaró egyéni parasztok is vannak. Zömében azonban valamikor készül belépni. Ezeknél legveszélyesebbnek látom, hogyha a tenyészállat beruházásoktól tartózkodnak, vagyis kezdik leépíteni a kocájukat és a tehenüket. Valahogy érdekeltté kellene tenni őket abban anyagilag is, azonkívül politikailag megnyugtatjuk, hogy ne építsék le, amíg be nem lépnek. A másik problémát az évelőkben látom, ahol mondhatnám, hogy aggasztónak látom a telepítések és felújítások helyzetét, most, 1959 eleje óta. S a szőlőre és a gyümölcsösre gondolok. Ott, ahol tsz-ek még nem tudtak előrenyomulni, mint Szabolcs megyében az almában a tsz-ek elő tudtak nyomulni, ott nem látok aggasztó helyzetet. Egyéb gyümölcsöknél és szőlőnél egy kicsit aggasztónak tartom, úgyhogy ezzel foglalkozni kell. Végeredményben kétféle módon lehet gondolkodni a további tennivalókban. Beszélgettem elvtársakkal, kb. kétféle vélemény alakult ki. Az egyik azt mondja, hogy itt vannak ezek a termelési problémák, hát tényleg nehéz problémák, oldjuk meg úgy, hogy gyorsabban essünk túl rajta. Valósítsuk meg egy év alatt a mezőgazdaság kollektivizálását. Ezek a problémák megmaradnak, de mondjuk kevesebb ideig hatnak ránk. A másik az, hogy emiatt mesterségesen ne gyorsítsuk az ütemet, hanem ahogy a politikai feltételek lehetővé teszik, úgy menjünk előre — és én ezt vélem kiolvasni a Politikai Bizottság határozatából —, emellett oldjuk meg a termelés terén jelentkező nehézségeket. Én emellett vagyok, hogy ne vonjunk le olyan következtetést, hogy most már egy év alatt az egész országot bezavarni. Ennek politikai, szervezeti feltételeit, hogy minden tsz-ben pártszervezetet létesítsünk ilyen rövid idő alatt, még ezt sem tudnánk ilyen rövid idő alatt megoldani, és az anyagi feltételeket sem tudnánk ennek megfelelően biztosítani. Azt hiszem, ahogy a politikai feltételek adva vannak, ill. ahogy pártszervezeteink megteremtik azokat, [sic!] Az egyszerűbb formákról. Ezek kiestek a hajónkból teljesen, nem lenne helyes most az egyszerűbb formákat megint trónra ültetni olyan mértékben, mint ahogy az volt 58 decemberéig, és akkor végeredményben elhatároztuk, hogy fő formaként nem visszük az egyszerű formákat.

35 Azt hiszem, hogy ezt változatlanul helyesnek kell tartani, mert a politikai vonalat megváltoztatni — Horváth elvtárs sem javasolta ezt — szerintem nagyon rossz lenne. Nyugodtan vihetjük a decemberi határozatnak megfelelően a termelőszövetkezeti fejlesztést. A végrehajtásban 308