A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

és minden dolgozó parasztért meg kell küzdeni a belépést illetően. Meg kell győzni őket. Mi jellemző most a községekre? Az, hogy az egyénileg dolgozó parasztság semmi olyan beruházást nem eszközöl, ami az ő árualapját növelné azzal az indokkal, hogy semmi olyant ne vigyen a tsz-be. így 1959 első negyedévében visszacsökkent teljes mértékben a kisgépek vásárlása 1958 első negyedévéhez viszonyítva. Csak egy-két példát: 1958 első negyedévében a lókapából vettek 250 db-ot, 59-ben 61 db-ot, összesen. Répavágóból vettek 100 db-ot, most összesen 6 db-ot. Lószerszámból vettek 259 db-ot, most összesen 45 db-ot vettek csak. Ugyanakkor vetőgépből egyetlen egy darabot sem vettek a megye területén, amelyet ugye be kell vinni a termelőszövetkezetbe. Emellett 16%-kal növekedett az építési anyagok vásárlása. Tehát csak olyan beruházást eszközöl, amely az ő egyéni, saját céljait szolgája, másrészt olyan beruházást eszközöl, amely abban az esztendőben visszatérül neki, pl. műtrágyát és növényvédőszert. Ez azt mutatja, hogy dolgozó parasztságunk most már gondolkodik, foglalkozik azzal a gondolattal, hogy be kell menni, éppen azért saját magának, egyéni céljainak megfelelően használja fel anyagi eszközeit. Ami a sertés-kérdést illeti, én azt hiszem, hogy ezt nekünk országos szinten kell látni. Világosan látni kell azt, hogy az egész fejlesztés időszaka alatt az országnak az egyik része kiegyenlíti a másik felét és fordítva. Ezt nekünk tudomásul kell vennünk. Legalábbis az eddigi fejlődés azt mutatja, hogy ott, ahol gyorsabban haladnak előre, ott nekünk türelmeseknek kell lennünk a termelőszövetkezeteinkkel, legalább 1 év türelmi időt kell adnunk ahhoz, hogy a jószágállományuk területén rendet teremtsenek. Ezt az egy esztendőt kell pótolni azoknak a megyéknek, akik egy kissé vissza vannak maradva, és én helyesnek tartom a tervezésnél már azt a létszám-elosztást, ami most van, hogy tényleg egyes megyéknek magasabb tervet adnak, hogy kiegészítsék azoknak a megyéknek a lemaradását, akik előrehaladtak, akik nem rendelkeztek abban az esztendőben megfelelő takarmányállománnyal, és emiatt nem is rendelkeznek megfelelő sertésállománnyal. Ez így van, és ezt nekünk látnunk kell. Amit javasolnék; nem szerepel itt egy olyan fontos kérdés, bár felveti a pártszervezetek helyzetét a termelőszövetkezetekben, elmondja, hogy erősödtek, és ma már jobban dolgoznak valamivel, de nem megoldott kérdés, különösen a párttitkáraink továbbképzése. És ezen érdemes volna gondolkodni, és megoldani, hogy a termelőszövetkezetek pártszervezeteinek titkárait, ha nem hosszabb időre, de legalább 5 hónapos iskolára el kellene küldeni. Ezt az 5 hónapot meg kellene osztani egyrészt szakmai képzéssel, másrészt politikai képzéssel. Ez szükséges azért, mert hiába viszünk mi a termelőszövetkezet élére egy fejlett, jó elvtársat, aki megpróbálja elképzeléseit keresztülvinni, ha maga a párttitkár sem érti szakmailag, hogy miért kell ezt így megoldani, a pártszervezettel is szemben találja magát, és nem támogatják az ő elképzeléseit. Ezért véleményem szerint szükséges ilyen formában megoldani. Én csak a megyéből veszem a példát: 285 termelőszövetkezet közül 178 olyan párttitkárunk van, akinek semmiféle képzettsége nincs, még egy 2 hetes pártiskolája sem. Nyilván, hogy ezeken a területeken probléma, baj van, és itt nekünk erősíteni kell. Úgy gondolom, hogy ez megoldható. A másik, amit javasolni szeretnék szintén bedolgozásra, hogy nagyon alacsony a termelőszövetkezeti vezetők szakmai képzettsége. Én nem tudom, hogy megoldott kérdésnek tekinti-e a Központi Bizottság azt, hogy ismét, bár szerepel a tervezetben, hogy a fejlesztés következő időszaka alatt ismét 1500 szakmai és 299