A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tiéd, a családoddal együtt műveled és vállalod, akkor önmaga megoldja brigádvezető nélkül, és még azzal az előnnyel jár, hogy ilyen esetben a dolgozó tsz-tag tudja, hogy mennyi lesz ősszel a jövedelme. Azt mondja, hogy kérem, 20 mázsa kukorica után én ennyi egységet kapok, ha megtermelem a 25 mázsát, ennyivel többet kapok. Ezt tudja, már hogy mennyi lesz a jövedelme. Tehát nem azzal múlik minden nap az idő, hogy hova ossza be, hova ne ossza be a brigádvezető. Nem mondom, hogy ez az egyedüli forma, van nálunk is többféle, de ha mi azt akarjuk, hogy az egy holdra eső termelési költség csökkenjen, ne elégedjünk meg azzal elvtársak, hogy azt mondjuk, búzából ennyivel, rozsból ennyivel termeltünk többet a tsz-eknél, ezek nem munkaigényes kultúrák, ezeket mi nagyjából gépesítettük, s igaz, hogy ebből többet termelünk, de a nemzeti jövedelemben ezek viszont a földművelésből eredő kisebb részt teszik ki, mert akármilyen jó termés van, búzából 14 mázsa — ez nálunk rekordtermés —, ott 2900 Ft értéket, vagy teljes értéket hozott, vagy 2600-at. Munkaigényes kultúrákból 27-30-40 ezer Ft értéket tudunk termelni. De azok rendkívül munkaigényes kultúrák, és mivel nálunk az egy főre eső föld Magyarországon viszonylag kevés, Pest megyében különösen kevés, mert sűrűn lakott — 4 hold —, kénytelenek vagyunk törekedni olyan kultúrák terjesztésére, művelésére, amelyek nagyon munkaigényesek, megkövetelik, hogy szombaton este szedjék le a málnát vagy az epret, nem maradhat hétfőig. Ez pedig, elvtársak, rendkívül előnyös és ösztönző, hogy ha az illető megkapta, hogy miért felelős, és annak a jövedelméből, illetve a bevételekből mit fog kapni. Szeretném, ha több súlyt helyeznénk az új munkamódszerekre, az új munkabeosztásra, az új jövedelemelosztásra. Itt a Központi Bizottságnak mondjuk meg, hogy jó-e ez, helyes-e? Tényleg, nem vagyunk-e mi opportunisták, hogy ilyen irányban megyünk, mert azt mondják, hogy kérem, ti beszéltek, közös van írva, s ti mégis egyénenként elosztjátok a kukoricát, holdanként. Szeretnék még egy dolgot felvetni. Fehér elvtárs azt mondta - s nagyjából egyetértek Fehér elvtárssal, de szeretnék egy konkrét példát, hogy azért vigyázzunk, ne legyünk merevek. Azt mondja Fehér elvtárs, hogy ahol a tavasszal vagy a nyáron problémák voltak, annak az az oka, hogy nem volt érett a helyzet, amikor átszerveztek, és most is mutatkozik a vetéseknél ez. Itt van nekünk egy konkrét példa. Biztos tudna sok elvtárs mondani még más konkrét példákat is, csak azért mondom, hogy nem lehet mereven kezelni. Itt van Zsámbék. Ez a község úgy ment át, hogy szinte nem is kellett agitálni; kiment egy elvtársnő, sok ismerőse volt, tavasszal a hangulatban termelőszövetkezeti község lett. Azután jött a tüntetés, az asszonyok ott tüntettek, nem akarok kitérni, hogy miért, mindenesetre mi vagyunk az oka, mert gondoltuk, hogy minden rendben van, és hagytuk. Közben az ellenség működött, jött az asszonytüntetés. Ezen a Zsámbékon az elmúlt vasárnap jelentették, hogy mindent elvetettek. Búzát, mindent, betakarítottak, elvetettek. Ezen a Zsámbékon felmérték a középparasztok és a jobbmódú parasztok házainál kiürült istállókat, egyébként vagy három közös istállót építettek. Azzal dicsekszenek, hogy 500 Ft-ba került nekik egy 50 férőhelyes tehénistálló, mondva, hogy csak a jászolnál a karikákat és a drótot vették meg. Ténylegesen fát termeltek ki, vázat csináltak, dróttal rákötözték a vázra a kukoricaszárakat, kívülről-belülről sárral bevakolták, és 500 Ft-ból felépítették. Hármat építettek eddig fel. Na most, az üresen maradt istállókban már megszervezték, hogy napos csirkéket fognak — 40 000 darabot — igényelni, s az öreg parasztok otthon ezeket a tsz részére takarmányozzák, illetőleg nevelik. S ebből nagy bevétel lesz. Mit bizonyít ez, elvtársak? 293