A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

és fél hónap alatt, megmutatkozott az a bizonyos dialektikus dolog, ami azt jelenti, hogy a fejlődést érlelő tényezők haladtak, de a minőségi változás még egyes helyeken nem következett be. Ahogyan Győr megyében sem lehetett egyszerű kihirdetésre elérni, hanem az hosszú időn át érlelődött, míg minőségileg változott, ugyanez fog az ország többi megyéjében és falvában is történni. És ezekben feltétlenül hatott — ezt kénytelen vagyok ismételni — a Központi Bizottság egész két és féléves politikája és magatartása a parasztsággal szemben. Akármilyen furcsán hangzik egyeseknek, ebben az eredményben jelentkezik az, hogy 1957-ben a Központi Bizottság a parasztság anyagi helyzetének megjavítása, termelési biztonsága érdekében fellépett, és ez bizonyos mértékig bátorította az egyéni gazdát is, ennek a politikának a gyümölcse is jelentkezik ebben az eredményben. Mert amit mi el akartunk érni, hogy a parasztság győződjön meg róla, hogy a párt politikája érte, javára, az ő érdekében van, azt értük mi el két, két és fél év alatt, és azért sikerült most átvezetni jelentős középparaszti rétegeket a termelőszövetkezetbe. Ugyanígy hatott a két 3004-es rendelet

51 és mindaz, amit a tszmozgalom megszilárdítása érdekében a Központi Bizottság és a kormány tett. Ide tartozik még a nyugdíj és az öregek kérdésének általános rendezése, ide tartozik a földjáradék kérdése, amiről mi túl sokat nem beszélünk, de a paraszttömegekben, akik ezt az elhatározó lépést megtették, nem kevés jelentősége van. Nagyon nagy jelentőséggel bír az, hogy az az idősebb parasztember, akinek föld van a tulajdonában, lát maga előtt valami jövőt, hogy mint öregembernek is lesz valami része, járadékot, vagy valami nyugdíjat kap. Az eredményben szerepet játszik a kulákkérdés marxista-leninista és politikus kezelése is. A tapasztalat szerint pozitív és nem negatív eredményt hozott az, hogy maguk a parasztok — persze főként a tsz-községeknél — válogassák ki a kulákjukat, és akit akarnak, bevesznek, akit nem akarnak, nem vesznek be. Ez nagyon sokat segített olyan értelemben is, hogy a parasztok felelőssége növekedett, örülnek, hogy ilyen dologban is bízik bennük a párt, és az osztályellenség vagy volt osztályellenség megosztása sem utolsó kérdés. Ezeknek a kulákoknak így, úgy, amúgy, mindenféle módon még ma is nagyobb a befolyása a faluban, mint egy átlagos parasztembernek, és hát azok sem oroszlánok, erről decemberben is vitatkoztunk, azok is emberek, feladják a harcot, és meg akar alkudni a körülményekkel, de ehhez kell valami létezési formát látni maga előtt a saját jövőjét illetően. Még arra is gondolunk, hogy a közeljövőben szükséges lesz állást foglalni abban is, hogy nemcsak bevehetik, ha a közösség így dönt - persze közösség döntésében a párt vezetésének az ajánlásban kell érvényesülnie [sic!]. De még azt is ki kell mondanunk, hogy egy bizonyos meghatározott ideig, két vagy három esztendeig tartó becsületes munka és tisztességes viselkedés után teljesjogú tsz-tag lesz, tehát nemcsak hogy választási joga lesz, hanem választható i lesz. Az tőlünk függ, hogy mit állapítunk meg határidőnek, és az nem is azt fogja jelenteni, hogy neki vezetőnek kell lennie, hanem egyszerűen a lehetőséget adjuk meg. Úgyhogy ez is egy tény. Természetesen az általános és központi vonal, intézkedések és tettek mellett óriási szerepet játszik a helyileg végzett állhatatos felvilágosító munka. Az a szakadatlan munka, amit hónapról hónapra, évről évre végeznek az elvtársak, és amelylyel kapcsolatban néha olyan érzésük van, hogy hiába végzik, nem hiábavaló, mert nem megy el nyom nélkül a paraszttömegekben, még akkor sem, hogyha akkor, abban a pillanatban nem jelenti ki, hogy belép a termelőszövetkezetbe. Nagyon nagy jelentőségű a központi vonal és a központ munkájának helyessége mellett a 22