A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

helyi munka is. Az eszme meg a vonal az egy dolog, de hogy az meg is valósuljon, ahhoz emberek kellenek, akik ezt megvalósítják. Ezért ajánlottuk, hogy határozatunk is mondja ki, hogy a fejlődésért igazán kiérdemelt elismerés jár mindazoknak a kommunistáknak, sőt nem kommunistáknak is, akiknek a személyes munkája ebben az eredményben benne van. Ez vonatkozik természetesen a megyei pártbizottságainkra is, és mindazokra a megyei vezetőkre — akármilyen vonalon dolgoznak —, akik helyes és hasznos munkát végeztek. A Központi Bizottság számára, azt hiszem, fontos tapasztalat, hogy helyes az, ha a Központi Bizottság, amikor mérlegeli, hogy egy megyében mit, hogyan kell tenni, döntően a helyi elvtársak véleményéből induljon ki. Ha ezt nem tettük volna, hanem sablonosán, egyformán minden megyei bizottságtól ugyanakkor, ugyanazt követeltük volna, az azt jelentette volna, hogy ilyen kiugró eredmény nem lett volna, és rengeteg erőszak, torzítás és a többi járt volna vele. Az ország kibírja - én nem tudom, hogy vannak a Csongrád megyei bizottságban dolgozó elvtársak, kibírják-e, hogy Győr megye, Szolnok megye őket megelőzte, de az ország ezt feltétlenül kibírja. És hasznos a nem-sablonos munka. Ez továbbra is így lesz. Nem azt mondjuk, hogy az országot osszuk 19-20 köztársaságra, és az egyes megyékben az történjen, amit a megyebizottság mond, hanem a Központi Bizottság, mikor a döntését, állásfoglalását, intézkedését teszi, akkor induljon ki abból, hogy a megyeiek véleményét hallgassa meg, és alapjában azt is kell elfogadni az esetek többségében. Helyes volt az, hogy az egyes községek együttes belépésére vettük az irányt. Ezzel a parasztság számára egy rendkívül fájdalmas átmeneti helyzetet megtakarítottunk, azt a bizonyos földrendezést, osztozást, ide-oda dobálást, így lehet együttes perspektívát adni a községnek a fejlődés szempontjából. A megyei pártbizottságok nagy többségben jól állapították meg, hogy melyik községben lehet most előremenni, és hova kell az erőket koncentrálni. Egyes esetekben nem jól választották ki, ott aztán keservesen meg is kellett nekik dolgozni, mert egy másik fontos tapasztalat az, hogy ha egy községnél az a cél, ha megvannak az adottságok, hogy az egész község a szocialista fejlődés útjára térjen, akkor a tapasztalat szerint, ha hozzákezdtünk, végig is kell vinni, hacsak valami különleges helyzet nem áll elő, ami arra késztet minket, hogy felülvizsgáljuk az állásfoglalásunkat. Célszerű az állhatatos és végigvitt munka, mert elmenni, aztán visszavonulni, aztán hat hónap múlva megint elkezdeni, ezt nem lehet egy községben megcsinálni. Nem tudom, az elvtársaknak mi a véleménye, a Politikai Bizottságnak az a véleménye, hogy ebben a fejlődésben egyik döntő tényező volt, hogy az önkéntesség elvét betartottuk, és anélkül ez az eredmény nem született volna meg. Nem akarom itt részletezni, az elvtársak nagyon jól ismerik, hogyan jelentkezett a mi erőfeszítésünkkel párhuzamosan a parasztság önkéntes és spontán fellépése. Amikor a dolog egy helyen megmozdult, volt olyan tapasztalat, hogy nem a faluba mentek az emberek, hanem a faluból jöttek, hogy ők is akarnak valamit csinálni. Egyénieknél ezrével fordult elő, hogy az a paraszt, vagy az a négy-öt paraszt, aki belépett a tsz-be, bár nem is kapott ilyen feladatot, de még ebédre sem ment haza előbb, míg hat szomszédját meg nem győzte. Döntő volt az önkéntesség, mint alapvető vonása ennek a fejlődésnek. Meg kell ezzel kapcsolatban említeni, hogy az ellenség igen aktívan rágalmazta ezt a fejlődés útján megtett lépést. A legfantasztikusabb dolgokat terjesztette a hazai és a nemzetközi reakció. A Szabad Európa Rádióban most napirenden van a tsz-átszervezés, a munkájuk 60%-át most ők is erre fordítják és természetesen a 23