A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

kai Bizottság, amikor a Központi Bizottság számára elkészítette a határozati javaslatban rögzített helyzetmegítélést, és megszabta a továbbfejlesztésre vonatkozó tennivalókat, felhasználta és érvényesítette a megyebizottságok, állami és társadalmi szervek főbb tapasztalatait, észrevételeit s indítványait. 1. Anélkül, hogy túlságosan ismételném az előterjesztett határozati javaslatban foglaltakat, a vita és a további munka érdekében mégis szeretnék néhány tapasztalatot és gondolatot jobban kiemelni. A határozati javaslat első része megállapítja — helyesen és jogosan — azt a nagyon örvendetes tényt: az idei jelentős fejlődést mind a fejlesztésben, mind a megszilárdításban sikerült úgy elérnünk, hogy általában a munkás-paraszt szövetség tovább erősödött. Ezt a nagy erőpróbát sikerült úgy megvívnunk, hogy a párt és állami szervek, helyi vezetők tekintélye a fejlesztés során nem csökkent, hanem nőtt, s a decemberi és márciusi határozatok sikeres végrehajtása során a párt politikai, erkölcsi tőkéje tovább gyarapodott a legtöbb faluban. Ez csak úgy következhetett be, hogy — mind a decemberi határozat megelőző kétéves erőgyűjtése idején, mind pedig a decemberi határozat nyomán megindult nagyobbarányú fejlesztés alatt és óta — alapvető feladatnak tekintettük a parasztsághoz való jó viszony kiépítését, továbbmélyítését. És annak kell tekintenünk a jövőben is. Ez még jobban aláhúzza a meggyőző munka, a politikai munka fontosságát, mind a szervező, mind a megszilárdítási munkában. Nem tennénk jó szolgálatot az ügynek, ha ezen az ülésen ezzel kapcsolatosan nem néznénk szembe egyes kellemetlen tényekkel — amelyek a határozati javaslatban is rögzítve vannak — annak érdekében, hogy a jövőben feltétlenül elkerüljük azokat. Nem szabad megengednünk, sehol sem, pontosabban: az eddiginél sokkal határozottabban fel kell lépni az ellen például, hogy a meggyőző munkát adminisztratív módszerekkel helyettesítsék. A meggyőzést, a politikai munkát — ahol ennek van helye — természetesen nem szabad adminisztratív megoldásokkal helyettesíteni a megszilárdításban sem. A tsz-pártszervezeteket — amelyek nagy és nehéz feladatokat oldottak meg már az idei esztendőben is — arra kell nevelnünk, hogy lépést tartsanak a pártmunka stílusának fejlődésével, és képesek legyenek a rendszeres, mindennapos politikai munkára, a belépett tagok egy részénél utólag jelentkező paraszti ingadozások leküzdésében, a munkafegyelem megszilárdításában stb. Ha hagynánk, hogy egyes helyeken mindezt szem elől tévesszék, s a meggyőző munkát adminisztratív módszerekkel helyettesítsék, magunk alatt vágnánk a fát. Ez ugyanis azzal járna, hogy az ilyen községekben feszültté válik a parasztokkal a viszonyunk, elmérgesedik a helyzet. Ezzel lélektanilag olyan helyzet alakul ki, amelyet a szövetkezeti mozgalom, a szocializmus ellenségei játszva kihasználhatnak ellenünk, a munkafegyelem lazítására, kilépési hangulat teremtésére stb. Mindez a mozgalom fejlődésének gátlásához, [elszigetelődéséhez vezet az ilyen faluban. Jelenleg — mint a határozati javaslat is hangsúlyozza —, szocialista rendszerünkben egyetlen olyan pont van, ahol az osztályellenség, a bel- és külföldi reakció reménykedhet abban, hogy nagy számban tud becsületes embereket is rendszerünk ellen fordítani: s ez a termelőszövetkezeti mozgalom. A saját magunk által elkövetett hibák ugyanis az ellenség malmára hajtják a vizet. Éppen ezért, az év elejéhez képest sokkal határozottabban kell fellépni mind központilag, mind helyileg a káros adminisztratív eszközök újjáéledése ellen. 281