A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

2. A határozati javaslat a Központi Bizottság márciusi határozatának végrehajtásával kapcsolatban élesen állapítja meg: első ízben fordult elő az MSZMP idejében, hogy ilyen fontos határozatot nem úgy hajtottak végre, ahogy kellett volna, sőt szembehelyezkedtek vele nem egy helyen. A pártszervezetek ugyanis a határozat után és ellenére is sok községben folytatták a tömeges szervezőmunkát, március 10-e után még több mint 200 községet szerveztek át tsz-községgé, s vonakodtak az erőknek a megszilárdításra, mint soron következő döntő feladatra való határozott és egyértelmű átcsoportosításától. Felmerül a kérdés, mi az oka ennek a kétségkívül nagyon komoly fegyelmezetlenségnek? Több oka is van. Az egyik: érzelmi ok. Sok helyen nem volt szívük az elvtársaknak a szépen bemelegedett és nekilendült sikeres szervezőmunkát abbahagyni, annak ellenére, hogy a mezei munkák már kinn dörömböltek a szántóföldeken. A másik, az előbbinél is lényegesebb oka: a számos megyében és járásban eléggé lábrakapott egészségtelen versenyszellem, és olyan községben is hozzáfogtak a szervezőmunkához — főleg a márciusi határozat után —, ahol a politikai feltételek nem voltak meg, vagy nem készítették elő azokat. Ez később az őszi kezdésű termelőszövetkezetek — bár kisebb, [de] —jelentős részében eléggé meg is bosszulta magát. A harmadik és legfontosabb ok azonban az, hogy pártszervezeteink, párttagjaink jelentős része igazán „forradalmi" munkának csak a szervezést tekinti, és lebecsüli a megszilárdítással járó rendszeres, mindennapos politikai és gazdasági szervezőmunkát. Ennek igazolására a legkülönfélébb ismereteket, érveket hoztak fel, s helyi erőkkel sok helyen tovább folytatták a szervezőmunkát. Sőt azzal a gondolattal foglalkoztak nem egy helyen, hogy a tavaszi növényápolási munkák befejeztével újra elkezdik a szervezést. Egyes megyékben pedig már augusztusban szorgalmazták a szervezőmunka elkezdését azzal az érveléssel, hogy a megszilárdításban adódó nehézségek a községek egy részében abból erednek, hogy „a tavasz folyamán félbeszakítottuk a számszerű fejlesztést". Akik márciusban nem értették meg, vagy ma sem értik még eléggé — bár ma már sokkal kevesebb az ilyen elvtársaknak a száma — a Központi Bizottság határozatának helyességét: azoknak szolgáljanak bizonyítékul a tények. A tények pedig azt mutatják, hogy az azóta eltelt hónapok során nehéz, szívós és sokoldalú munkával sikerült a nagy számban alakult új és kibővült tsz-eket jelentősen megszilárdítani, és ez alapot, magasabb kiindulási pontot teremt számunkra a továbbhaladáshoz, az elkövetkező őszi, téli hónapokban. Az idei tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy pártszervezeteink, párttagjaink körében további szívós nevelőmunkára van szükség annak megértetéséhez, hogy a tsz-megszilárdítással járó rendszeres politikai, gazdasági szervezőmunka is éppen olyan forradalmi munka, mint a fejlesztés. Mindkettő ugyanis ugyanannak az egy dolognak, a szocializmus előrehaladásának, a mezőgazdaság szocialista átalakításának különböző megjelenési formája és feladata. A megszilárdítással járó nehézségek megoldása tehát nem az, hogy helyettesítjük a szervezőmunka megindításával, hanem, hogy ezt a nehéz, bonyolult és folyamatos munkát ténylegesen elvégezzük. Szükséges az eddiginél jobban felhívni a figyelmet arra is, hogy a fejlesztés megindulásával ne hanyagolják el a szilárdítás munkáját, arra továbbra is nagy erőket összpontosítsanak, mert a sikeres előrehaladásnak a jövőben is alapja a meglévő termelőszövetkezetek jó munkája, eredményes gazdálkodása. 282