A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

léteznek és hatnak. Először is, van egy olyan tényező, mint a mi saját népünk történelmi tapasztalata. Mert azért a népnek is van történelmi tapasztalata 1956 előttről, az 1956-os ellenforradalomról, és az azt követő harcokról. És ennek hatásaként a néptömegek politikailag nagyon komoly mértékben fejlődtek. Ez is egy tényező. Magától értetődően, a néptömegekben a parasztság is benne van. Hatott parasztságunkra feltétlenül az, hogy Kína, Bulgária, Csehszlovákia, Albánia és más népi demokratikus országok parasztsága, vagy legalábbis döntő többsége a szocializmus útjára lépett. Azért a mi parasztságunk is gondolkodik, számvetést tesz, és figyeli a nemzetközi életet. Hatott ebben a lépésben a nemzetközi helyzet alakulása is, olyan értelemben — azt hiszem, ezt megint nem jósolta volna meg senki —, hogy a világ kommunista mozgalmának 1956-os vagy 57 eleji nehézségeihez képest ilyen rövid idő alatt gyökeresen megváltozott a nemzetközi helyzet a szocializmus erőinek a javára. Hatottak bizonyára a Szovjetunió hatalmas tudományos eredményei is, mindenki átélte, mit jelentett a szputnyik, a világűrrakéta és a többi. Feltétlen hatott a XXI. kongresszus is a magyar közvéleményre és a paraszti közvéleményre is. Mindezeket a parasztság sokkal egyszerűbben teszi mérlegre, és összegezi a maga számára a tennivalókat. Emlékszem Dobi elvtárssal és Benke elvtársnővel közös szekszárdi gyűlésre,

50 hogy miközben Dobi elvtárs beszélt, én folyton azt gondoltam magamban, hogy még ő mondta, hogy a választásnál ne csináljunk főkérdést a szövetkezetből, és aztán egy óra hosszát magyarázgatott, hogy szövetkezni muszáj emberek. Azt mondottam magamban, hogy majd én kicsit enyhítek, a végén az lett, hogy én is vagy negyven percig magyarázgattam, hogy bizony szövetkezni kell emberek, és olyan udvariasak voltunk, annyi mindenről beszéltünk, hogy se erőszak, se bottal, se semmi, hogy este, mikor felértünk a szőlőhegyre a tsz-be, mondták, hogy már megjöttek az egyéni paraszt vendégek, és azt mondták: meghallgattuk őket, hát fiúk, nincs mit csinálni, be kell menni a tsz-be. Ugyanakkor erről a fejlődésről szólva meg kell említeni egy pár kérdést is. Nagyon fontos, hogy elvi állásfoglalásunk tisztaságát megőrizzük ebben a kérdésben, és a pártunk harca és sikere szempontjából rendkívül fontos az a tisztázás és vita, ami ebben a kérdésben a múlt év őszén a Politikai Bizottságban történt, és a Központi Bizottságban fejeződött be. Ez rendkívül fontos a jövő munkája szempontjából. Mert most mi a helyzet? Most mindenki, aki valamelyest is a szocializmus mellett van, és valami köze van a faluhoz, kihúzta magát, egyenesen jár és ahogy ez szokott lenni, mindenki úgy kacsint a másikra, hogy ugye mindig megmondtam? Ez vonatkozik azokra is, akik bizonyos szektás pozíciójukkal valójában fékeztek, és a jobboldali állásfoglalást erősítették, és bizony vonatkozik azokra is, akik a jobboldali megalkuvás bűnében leiedzettek. Nagyon kérjük az elvtársakat, hogy mikor ezt beszélik, tárgyalják, utaljanak rá, hogy az elvi állásfoglalás tisztaságát nem szabad odaadnunk, mert hiszen ezek a kérdések újból és újból felvetődnek a fejlődés minden állomásán. És nekünk a Központi Bizottság decemberi ülésének — szerintünk nagyon tiszta és egységes — vonalához kell tartanunk magunkat a jövőben is. Tehát a szektás türelmetlenséget éppen úgy, mint a jobboldali megalkuvást a leghatározottabban el kell utasítani. Nem a szektás merevség és nem a jobboldali megalkuvás, hanem a Központi Bizottság vonala igazolódott be ez alatt a két-három hónap alatt. Ebben az egész változásban, ami néhány megyében tényleg viharos erővel jelentkezett, de megvagyok győződve róla, hogy minden megyében, az ország minden járásában mélyreható változás történt ez alatt a két 21