A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

mértékig, s az egy főre eső reáljövedelmet ez a csökkenés is növeli. Az 1957-es reáljövedelem lényegesen magasabb volt, mint az 1958-as, akkor a számítás szerint csökkent, ebben az évben ismét növekedni fog, mégpedig úgy hogy az; 1957-est is bizonyos mértékig meghaladja. Ez a terv, ezt kell végrehajtani. Most néhány szót, elvtársak, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének tapasztalatairól. Erről azért kell beszélnünk, mert ezek a tapasztalatok nagyon fontosak számunkra a további lépések szempontjából. Beszélnünk kell továbbá erről azért is, mert a legközelebbi időszak falusi politikai munká[já]ban is hasznosítani kell, és fontosak e tapasztalatok azért is, mert ezek támasztják alá annak szükségességét, hogy miért fő feladat most a megszilárdítás? Először is olyan kérdésről szeretnék beszélni, amit nem a tömegek vetnek fel, de a funkcionáriusok egy részének, úgy látszik, problémája — véleményem szerint egy kicsit mesterkélt probléma —, de ha van, válaszolnunk kell rá. Jónéhány elvtársunk most azon meditál, spekulál, hogy vajon az, ami történt, megfelel-e a decemberi határozatnak?

47 Hogy ezt most minek nevezzük, lépésnek, vagy ugrásnak? Ha azt nézzük, ami Győr,Szolnok, Veszprém, Vas, Heves és még egy néhány megyében történik,

48 akkor azt mondhatjuk, hogy ez ugrás, de itt emlékeztetni kell arra, hogy a decemberi Központi Bizottság ülésén az elvi állásfoglalásban benne volt, hogy a fejlődés egyáltalán nem egysíkú lesz, hanem eltérő. Fel is vetődött itt, ha jól emlékszem, Szolnok megyével kapcsolatban: lehetséges-e, hogy ott ugrásszerű fejlődés lesz? Teljesen lehetséges, és országosan ez nem ugrás volt, hanem az 1959-re tervezett lépés végrehajtása. Meg kell mondani, hogy a további fejlődésnél is abból kell kiindulnunk, hogy az nem lesz egyenletes, helyenként, megyénként, vagy akár a megyéken belül is más-más lehet a további fejlődés. Természetesen olyasfajta „meglepetés", ami Győr megye előretörésével történt, lehetséges a továbbiakban is. De amikor ilyen általános mérleget vonunk, akkor fontos tudni, hogy ez nem ugrás az ország számára, hanem egy bizonyos elhatározott, jelentékeny lépés. Már említettem, hogy ez a lépés valamivel nagyobb volt, mint ahogy terveztük, és gyorsabban történt. Felvetődik a kérdés, hogy van ez, a Központi Bizottság így tudta kiszámítani a lépést? Itt emlékeztetni kell az elvtársakat a következőkre. Gondoljanak vissza az elmúlt két és fél esztendő munkájában és harcában néhány dologra. Vegyék például a párt újjászervezését, vegyék a közállapotok konszolidálódását, a termelés helyreállítását, az állam megszilárdítását. Vagy vegyenek más természetű dolgot, pl. a szovjet delegáció magyarországi látogatását és tartózkodását, vagy az 1957. évi nyári részleges választást, amiben 1 100 000 ember vett részt,

49 vagy vegyék a múlt évi általános választást. Hát mindegyikkel kapcsolatban nem tehetjük fel a kérdést, hogy a fejlődés gyorsabb volt, mint ahogy előre vártuk? Feltehetjük. És ez erre is érvényes. Azt hiszem, hogy politikai lényegét tekintve ez a bizonyos gyorsabb és nagyobb lépés itt is tulajdonképpen ugyanazokra a forrásokra támaszkodik, mint amelyekre a párt újjászervezésének eredményei, az ország konszolidálódása, a választás eredményei támaszkodnak, amelyek bizonyos tekintetben meg is leptek minket. Hát nézzük például a választást, mi, hogyan történt, hogyan ítéltük meg előtte? Tudtuk, hogy győzelem lesz, azt is tudtuk, hogy jelentékeny és komoly győzelem lesz, de azt nem gondoltuk, hogy olyan lesz, mint amilyen volt, és itt tulajdonképpen ugyanaz történt. Úgyhogy itt olyan tényezők hatnak, amiket mi a decemberi KB ülésen nem is tudtunk mind sorra venni, de az életben ezek mind 20