A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

viszonyokat figyelembe véve óriási eredmény. Az ország összterülete erdőt és mindenfélét jelent, állami gazdaságot, termelőszövetkezetet, termelőszövetkezeti csoportot. Most ezeknek a fő jellemzőknek sorra vétele után arról kell beszélni, hogy milyenek a lehetőségek, és mit kell tenni ebben a helyzetben. A Politikai Bizottság véleménye szerint

46 a további előrehaladás szempontjából jók a lehetőségeink, és a következő reális feladatokat tűzhetjük ki magunk és a néptömegek elé: először a népgazdaságban, azon belül döntően az iparban és a külkereskedelemben 1959ben néhány nagyon fontos alapvető mutatóban elérhetjük az 1960 végére tervezett színvonalat. Ezzel együtt és ezektől függően, 1959 végére a munkások és az alkalmazottak reáljövedelmében is elérhetjük az 1960 végére tervezett szintet. A másik alapvető nagy feladat, ami most előttünk, a nép előtt áll, hogy megszilárdítsuk azt a lépést, amelyet a termelőszövetkezeti mozgalomban december óta mostanáig megvalósítottunk. Ez a két alapvető és döntő feladat. A Politikai Bizottság úgy véli, hogy ezeket a feladatokat kettős értelemben kell néznünk. Egyrészt úgy, hogy a lehetőségeink realizálásával ebben az évben megfogható, azonnali előrehaladást érjünk el, más vonatkozásban viszont ezt megvalósítva a további fejlődéshez egy biztosabb és egy magasabb kiindulópontot tudunk teremteni. Egy kicsit részletezni kell, ami a kiegészítő javaslatban érintve van, hogy mit jelent ez a feladat, hogy néhány fő mutatóban a fejlődést egy évvel előbbre hozzuk, meggyorsítjuk. Az ipar termelési szintjének megvalósítása azt jelenti, hogy ebben az évben a tervezett 5% helyett az ipari termelés mennyiségét még 9%-kal kell növelni. Tehát a tervet 4%-kal kell túlteljesíteni. Megjegyzem, hogy az 1958-as tervet is 4%-kal teljesítettük túl. Az ipari termelékenységben 3%-kal terveztük a növelést, de 4%-ot kell megvalósítani. Az ipari önköltség-csökkentés terén a terv az volt, hogy 1,5%kal csökkentjük az önköltséget, most 2%-kai kell csökkenteni. Ezeknek a megvalósítása azt jelenti, hogy a munkások és alkalmazottak reáljövedelme mintegy 5-6%-kal növekszik, és azt a szintet, amit az egész hároméves tervben terveztünk, 1960 végére érjük el. Ezeket a számokat azért említeni itt a beszámolóban is, hogy lássák az elvtársak, hogy nem valami rettenetes feszítésről van szó, hanem nagyon megfogható, megközelíthető és elérhető dolgokról. A beruházásoknál is hasonlóan reális feladatról van szó. A hároméves terv összes beruházása 32 milliárd Ft értékű lett volna. 1958-ban menetközben fel lehetett emelni a tervszámot, és 1958-ban megvalósult 12,8 milliárd. Az idei tervet már felemeltük 2 milliárddal, az az eredetihez képest most összesen 11,2 milliárd, és a megvalósításukra rátértünk. 11,2 milliárd volt a tervezet, de ezt már felemeltük, már a tervekben is bent van, és ezzel elérjük az 1960-as szintet. A nemzeti jövedelemnél az idei terv 5%-os növelést írt elő, most 8,3%-kal kell növelni. A mezőgazdaságot külön kell számolni. A mezőgazdaságnál figyelembe kell venni, hogy az átszervezés állapotában van, és ezért úgy számítottunk, hogy megvalósítjuk azt a tervet, amelyet eredetileg elhatároztunk erre az évre, tehát nem többet, és ezzel már elérjük a nemzeti jövedelem megfelelő növelését. Ez nem kicsi, mert a mezőgazdasági termelésnél 5,2% növelés van tervezve. Ez részletezve azt jelenti, hogy a növénytermelésnél 8,5%-os emelkedést kell elérni, az állattenyésztésben 1%-osat. Ennek függvénye bizonyos mértékben, és a terv megvalósítását is jelenti, hogy az egy főre eső paraszti reáljövedelem is növekedik ebben az évben, mert itt is az a cél, hogy a terv szerint az előírtat valósítsuk meg. Az egy főre eső paraszti jövedelem kiszámítása rendkívül bonyolult, nehézkes, és itt számba veszszük azt is, hogy a mezőgazdaságban dolgozók létszáma csökkenni fog bizonyos 19