A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

000 lakás épült. Tehát így a korábbi tevékenységgel összevetve ez sem mutat rossz képet. Fejlődés jelei mutatkoznak a kulturális életben is. Erre a kérdésre én még egyszer nem fogok visszatérni, de érdemes megállapítani, hogy a párt politikai befolyása kulturális területen is, irodalmi és művészeti vonalon is, erősödött és növekedett. Nem mondhatjuk azt, hogy kielégítő, amit a gazdasági eredményeknél elmondhatunk, de kétségtelenül emelkedett, növekedett. Ez kifejeződik különböző dolgokban. Többek között kifejeződik a már említett nemzetközi kiállításon is, [a] magyar pavilonban, amiért nekünk szégyellnivalónk nincs. És kifejeződik a költők alkotásaiban, színdarabokban, filmekben is, és a képzőművészet különböző alkotásaiban, aminek egyik örvendetes jele, bizonyos fiatal elemek jelentkezése pl. a költészetben, és most a közeljövőben fogunk felavatni emlékműveket, amelyeket fiatal szobrászok alkottak, sok minden más, többek között a gobelinnek az elkészítése is fiatalok műve. A fiatalok jelentkezése nagyon örvendetes és jó, és bizonyos mértékig Ösztönzőleg hat és sarkantyúzza ezeket a félig-meddig beteges, idősebb kategóriákat is. Megemlítem, hogy most, amikor napirendre kerül például az írószövetség létrehozása és működtetése,

45 a népi írók is tanakodnak, hogy mit csináljanak és mit ne csináljanak, és azt hiszem, hogy az utóbbi évek tőlük látott legbölcsebb döntését hozták, ti. megegyeztek abban, hogy nem egyeznek meg semmiben, nem akarnak csoportként fellépni ebben a kérdésben. Ez mindenesetre okos döntés részükről (közbeszólás: haladás), hogy ki-ki saját belátása szerint. Ez fontos dolog, és azt jelenti, hogy mint politikai frakció bomlás állapotába került, bár természetesen a kérdés még távolról sincs megoldva. Jelenlegi helyzetünk egyik fontos jellemzője az a társadalmi fejlődés, amit a szocializmus építésében elértünk falun. A termelőszövetkezeti mozgalom legutóbbi nagy előrelépéséről van szó. Itt néhány adatot érdemes végigtekinteni. A mezőgazdaság szocialista átépítése a következő képet mutatja (termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok együttes számait fogom ismertetni). Az ellenforradalom által okozott mélypont idején, ami megfelel 1956 végének és 57 legelső napjainak, 119 000 tag volt, 1 millió 40 ezer hold földdel. A múlt év végén, 1958. december hó 31-én 168 000 tag, 1 millió 780 000 holddal. Március l-jén volt 364 000 tag és 3 millió 60 ezer hold föld a termelőszövetkezetekben és a termelőszövetkezeti csoportokban. Azóta ez a szám változott, további fejlődés van. Ezzel a fejlődéssel kapcsolatban mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ez a decemberi KB-ülésen elhatározott lépés. Talán emlékeznek az elvtársak, hogy az volt az elv, hogy az 1958-as fejlődésnél kétszer-háromszor nagyobb előrehaladást érjünk el 1959-ben. Ezenkívül mozgalmi szempontból különösen fontos, és ezt nem is lehet másként elérni, hogy a földdel rendelkező parasztok most már tömegesebben lépnek be a termelőszövetkezetekbe, illetve csoportokba. Ez volt a cél, és a valóságban ténylegesen ez is történt. Nyilvánvaló, hogy ez a lépés jobban sikerült és gyorsabban, mint ahogy terveztük. De magán a lényegen ez nem változtat. Végeredményében most március 1-jéig sikerült elérni, hogy ha csak valamivel is, de mégis túlhaladtuk mind a tagok számát, mind a földterületet illetően azt a legmagasabb szintet, amely nálunk az ellenforradalom előtt bármikor is volt. Az összkép azt mutatja, hogy március l-jén 723 szocialista község, illetve néhány város volt az országban, most már állítólag 800 körül jár ezeknek a száma. A mezőgazdasági művelés alatt álló földterület több mint 40%-a és hazánk összes földterületének nagyon kevés híján 56%-a szocialista tulajdonban van. Ez a hazai 18