A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

élelmiszeriparnak a súlyát jobban alá kell húzni ebben az anyagban, és ezért javaslom azt, hogy a szöveg az szóljon a következőképpen: a mezőgazdasági termelés gyors növekedése alapján a termékek gazdaságos felhasználása érdekében jelentősen fejleszteni kell az élelmiszeripart. Legyen ez kimondva, mert erről volt már szó, az anyag azonban erről nem beszél. A 17. oldal a mezőgazdaságról szól. Itt is javaslok ilyen változtatást. Nem egyszerű szövegezésről van itt szó, hanem ebben a dokumentumban a legfontosabb dolgok legyenek, amennyire lehet szabatosan, világosan kifejezve. Az helyes, hogy ki kell elégíteni a hazai fogyasztás szükségleteit, az ipar jobb ellátását, exportot. De ehhez hozzá kellene tenni, hogy a mezőgazdasági termelés új, szocialista feltételeinek megteremtésére, a szocialista nagyüzemek gyors kialakítására kell törekedni, mert csak ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása biztosítja a népgazdaság számára a nyersanyagoknak ezt a szükséges bő választékát. Én ide javaslom venni, ami a tudománnyal kapcsolatos. Nem tudunk előremenni a mezőgazdaság területén az új helyzetben a tudomány és a kutatás segítsége nélkül. Egy olyan bekezdést javaslok itt, hogy a mezőgazdasági termelés új, szocialista feltételei szükségessé teszik a mezőgazdasági tudomány és kutatás koncentrálását, elsősorban üzemszervezési és a szocialista nagyüzemben leggazdaságosabban alkalmazható fajták és termelési módszerek kialakítására. Ez a fő kérdés, ami előttünk áll. Feltétlenül szót kellene ejteni a baráti országokkal való konkrét együttműködésről. Nemcsak azért, mert ez már folyik, hanem azért, mert mi a termékeinket nem tudjuk megfelelően elosztani és értékesítem, ha a baráti országokkal nem állapodunk meg. A részletek, amik itt vannak, azok helyesek, egy kivétellel, hogy ne foglaljon állást a Központi Bizottság olyan szakmai kérdésben, hogy most kukorica, silókukorica, őszi árpa, évelő, pillangósok legyenek fejérjebázisnak. Ezt ki kellene hagyni. A 18. oldalon [az] első bekezdés második részét, ez nagyon fontos szakkérdés, de azt hiszem, nem a Központi Bizottság anyagába való. Viszont, ami az állami gazdaságokról szól, itt ki kell mondani nagyon fontos dolog. Ami itt benn van, az nem kielégítő. A második ötéves terv időszaka végére a kollektivizálás meg fog történni. Ez azt jelenti — kerek számot mondok —, hogy egymillió hold állami gazdaság lesz és 7-8 millió termelőszövetkezet [sic!]. És ennek a 7-8 millió hold termelőszövetkezetnek az állami gazdaságok kell, hogy tenyészállatot és a nemesített vetőmagot szállítsák még akkor is, ha ez az árutermelés rovására megy Tehát be kellene vennünk, hogy az erre való törekvés a fő feladat, amellett, hogy a nagyüzemi formák elterjesztését és megszilárdítását kell szorgalmazzák a termelőszövetkezeti mozgalomban. Ezt azért vetem fel, Kádár elvtárs, mert nagyon elmaradt az állattenyésztés, és ma a tenyészállatoknak jelentős részét az egyéni parasztoktól veszszük. Ez egy ideig megy, de majd, ha belépnek a tsz-be, akkor nagy nehézségeink lesznek. Az állami gazdaságoknak ilyen feladata is van. Nem elég azt mondani, hogy példamutatóan dolgozzanak. Ilyen konkrét feladatokat kell adni. Általában az anyag szövegezéséhez én azt javaslom, hogy érdemes átnézni nagyon pontosan, és melegebbé [sic!] tenni. Ezek gazdasági természetű dolgok, nem lírai dolgok, de lehet melegebbé tenni. Kádár elvtárs nagyon aláhúzta, hogy ez a párt, a tömegek felé szól, mozgósító ereje kell hogy legyen. Ennek szövegezésében is kifejezésre kell jutni. A határozati javaslattal kapcsolatban örülök annak, amit Kádár elvtárs mondott, mert mi úgy gondoltuk, hogyha a második ötéves terv elfogadásra kerül, vagy előtte, nekünk ezeket a feladatokat a termelőszövetkezeti vezetőkkel széles körben 224