A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

gálatok is azt bizonyítják, hogy igenis felhasználható tisztán is és tésztafajtákra, száraztésztának is, és megfelelő keveréssel kenyérnek. De még valamit kell mondanom az olaszbúzáról. (Marosán elvtárs: akkor így fogalmazzuk, hogy felhasználható, de nem azonos.) Nem azonos, mert pl. rétest nem lehet csinálni belőle. De hát azért, tisztelt elvtársak, azt elfelejteni nem szabad, hogy országok és nagy népek ebből élnek. Olaszországban és Franciaországban, Spanyolországban, Jugoszláviában most csinálták meg. Bulgáriában ebben az esztendőben 300 000 holdat vetnek. Én nem azt mondom, hogy az egész búzaterületünket ezzel vessük be. Erről szó sincsen. Csak azt mondom, hogy vannak tartalékok a mi tervünkben. Mi azzal számoltunk, ami itt most szerepel, hogy a terv utolsó esztendejében 200 000 hold lesz olaszbúza. Gondoljuk, hogy már 1961-ben 150 000-et el tudunk vetni. Ez az egyik. A másik dolog, a húst meg kell vizsgálnunk. Ahogy látjuk, valószínűleg van lehetősége annak, hogy a hústermelést emeljük. A harmadik, az export igényeit jobban ki lehet elégíteni, és jobban ki fogjuk tudni elégíteni. Megnyugtatom Kossá elvtársat, hogy nem laza a terv, de vannak lehetőségek, amiket mi igyekszünk kihasználni, de abból nem engedhetünk, ami itt már elhangzott többször, hogy csak a takarónkig nyújtózkodjunk. Nincs értelme, elvtársak, olyan számokkal dolgozni, amelyekről magunk nem vagyunk meggyőződve, és nem reálisak. A feladatok teljesítésének a még nagyobb biztosítéka az, hogy ebben az időszakban a szocialista átszervezés megtörténjen, és itt is azt hiszem, mint az iparban, a műszaki fejlesztés foka és aránya összefügg a termelés fejlesztésével. Az anyagi megalapozása ennek a tervnek olyan, hogy megháromszorozódik a traktorszám stb. De itt meg kell azt is mondjam, hogy a mezőgazdasági terv végrehajtásánál a másik ötéves tervben lesz egypár probléma, amit meg kell oldani, mert a mezőgazdaságban, az állami gazdaságok kivételével nem automatikusan nő a termelés emelkedésével az árutermelés. A termelőszövetkezetek nem állami üzemek. Az állami gazdaság megtermeli a búzát, a tejet és így tovább, és átadja az államnak. A termelőszövetkezet egy részét kiosztja a saját tagjainak, a másik részét adják el az államnak. Most ezzel a problémával találkozunk, amikor nagy termés van, és a felvásárlásban bizonyos lemaradás van, és többek között bizonyos szervezett politikai intézkedéseket kell tenni, hogy a lemaradást behozzuk. Azt is látni kell, hogy ez nem olyan egyszerű dolog, hogy többet termelünk, és egyszerre automatikusan felugrik az árutermelés. Meg kell találni azokat a módszereket, hogy a magasabb termelés mellett nőjön az árutermelés is, és éppen azért ez a felvásárlási százalék az anyagban benne van, 30-35% termelésemelkedés mellett 40-45%, hajói emlékszem, a felvásárlás. Ezért is meg kell küzdeni. Meg fogjuk oldani, de ezeket a problémákat ismerni és látni kell. Fel kell ismerni, ez a legnagyobb biztosítéka. Az anyaggal kapcsolatban a következő megjegyzéseim vannak: a második oldalon, ahol a mezőgazdaság szocialista átalakulásáról van szó, ide hozzá kellene tenni a tényt, hogy ennek alapján nő és lendül fel a mezőgazdasági termelés. Ezt ki kellene megfelelően fejezni. A harmadik oldalon, az a mezőgazdaság kérdéseivel foglalkozván, én azt hiszem, nem helyes sorrendben állítja fel a tételt. Azt javaslom, a második pont helyett írjuk, hogy a mezőgazdaságban befejezzük a szocialista átszervezést, győzelemre juttatva a korszerű nagyüzemi gazdálkodást, biztosítva ehhez az anyagi eszközöket. A növénytermesztés, állattenyésztés hozamainak növelése útján jelentősen emelni kell a termelés színvonalát, kultúráját és ennek alapján az árutermelést. Legyenek benne itt a legfontosabb dolgok, úgy gondolom ez fontos. A 15. oldal az élelmiszeriparról beszél. Én azt hiszem, az 223